Mindennapi áhítatok

2019. november 22., péntek

Igehely: Mt 26:36-45; Kulcsige: 26:36 „Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.”

Figyelemreméltó, hogy Jézus minden élethelyzetben kész volt és tudott imádkozni. Nemcsak akkor, amikor öröme volt, hanem szomorúságai és gyötrelmei közepette sokkal inkább. Ilyenkor imatársakat is keresett. Nem lehet ez másképp Isten gyermekei életében sem.

2019. november 21., csütörtök

Igehely: Mt 19:13-15; Kulcsige: 19:13 „Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, a tanítványok azonban rájuk szóltak.”

Palesztinában szokás volt, hogy az édesanyák gyermekeiket elvitték egy híres rabbihoz, hogy imában kérjen áldást rájuk. Megváltónk földi szolgálatának egyik kiemelkedő mozzanata a gyermekekhez való viszonya volt.

2019. november 20., szerda

Igehely: Lk 10:17-24; Kulcsige: 10:21a „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által.”

A kiküldött hetven tanítvány Jézus utasításait követte, majd diadalmasan tértek vissza. Örömmel számoltak be az Úrnak sikereikről. Jézus válaszának, amit tanítványainak adott, a teológusok két jelentőséget tulajdonítanak: 1.) Jézus halálos csapást mért a Sátánra és összes hadára.

2019. november 19., kedd

Igehely: Lk 9:28-29; Kulcsige: 9:28 „E beszédek után mintegy nyolc nappal Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost meg Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.”

Útban Jeruzsálem felé, Cézárea Filippiben, a császárkultusz akkori fellegvárában Jézus megkérdi tanítványait, hogy kinek mondják Őt. Péter hitvallására – Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia – Jézus azt feleli, hogy ez nem test és vér, hanem a mennyei Atya kijelentése.

2019. november 18., hétfő

Igehely: Mt 14:22-25; Kulcsige: 14:23 „Miután elbocsátotta a sokaságot, egyedül felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.”

Bemerítő János halálhírére Jézus egy sivár helyre hajózott, ahova a sokaság gyalog követte. Irántuk való szánalomból meggyógyította betegeiket. A fáradságos nap végén Jézus nem bocsátja útnak őket addig, amíg meg nem vendégeli őket.

2019. november 17., vasárnap

Igehely: Mk 1:32-39; Kulcsige: 1:35 „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.”

Jézus Jakabbal és Jánossal a kapernaumi zsinagógából Simon és András házához ment, hogy meggyógyítsa Simon anyósát. Naplemente után az egész város a ház elé gyűlt, elhozták betegeiket, ördögöktől megszállottjaikat, hogy Jézus meggyógyítsa, megszabadítsa őket.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Mal 3:1–7a.; Kulcsige: Mal 3:3a „Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait.”

Az első próféciát, amit olvastunk, az Úr Jézus Keresztelő Jánosra alkalmazta. Ő volt az Isten követe, aki egyengette az ő útját. A másodikban az új szövetség követe van bemutatva, aki Jézus Krisztus. A második versben a visszajövetelének napját említi, mint utalást az ítélet napjára. Ez számunkra is figyelmeztetés, hogy ő biztosan el fog jönni, és nekünk is meg kell állnunk előtte. Az értékes ezüst, arany szét lesz választva a hozzá keveredett értéktelen dolgoktól, salaktól, szennyeződéstől. Ehhez tűzben olvasztást alkalmaznak.