Igehely: Mt 12:15-21; Kulcsige: 12:15 „Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnan. Sokan követték; ő meggyógyította mindnyájukat.”
Csodálatos személy áll előttünk, akit már Ézsaiás megprófétált. A hírek már abban az időben is terjedtek, nem olyan eszközökkel, mint mai modern világunkban, de az eredménye meg volt. Az emberek hallottak Jézusról, arról, amit tett, ahogy tanított, és ez nem csak kíváncsivá tette őket, hanem útra is késztette őket. Nem is csak néhány személyt, hanem egész nagy sokaságot, tömeget. Mindenkinek megvolt az indítéka. A kíváncsiságnak pedig meg lett az eredménye is. Mindnyájan, akik csak találkoztak Jézussal, nem mentek el üresen, mert nem volt olyan személy, akit Ő megszólított volna s ne élt volna át csodát. Csak akik nem jó szándékkal keresték őt, távoztak el megbotránkozva, dühösen, sőt rosszat forralva ellene. De Jézus még a szándékokat is látja, és megfelelően tud viszonyulni. Jézus nem volt személyválogató, számára mindenkinek volt hely. Nála nem volt lehetetlen, Ő mindenkin tudott segíteni.
Mai világunkban is vagyunk jó sokan, sok szükséggel, betegségekkel, lehet olyannal, amin már emberek nem segíthetnek. Ma is szükségünk van Jézusra. A jó hír, hogy ma is van hely mindnyájunknak, Ő ma is látja szükségeinket, hiányainkat, betegségeinket. Ne önmagunkban bízzunk, ne emberekben reménykedjünk, hanem Jézus Krisztusban higgyünk, aki „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz", és megtapasztaljuk a csodát.
Szükséged van gyógyulásra? Érdeklődj, kíváncsiskodj, keresd fel vagy ha már erre sem elég az erőd, hívd meg az orvosok orvosát, aki rajtad is segíthet. Tapasztaltál gyógyulást? Dicsőség, hála Neki! Mondd el, reklámozd, ajánld másnak is. Hadd lássa, halja minél több szenvedő, milyen hatalmas szabadítónk, gyógyítónk, üdvözítőnk van. „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg." (Ézs 53:5)
Amíg e testben élünk, ne hangoljanak le a körülmények, helyzetek, „hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság" (Kol 2:17), hanem készüljünk a találkozásra vele, mert „...letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jel 21:4)
Egyed Ernő
Imaáhítat: Imádkozzunk, hogy Jézus vonzerejét minél többen megérezzék ma is, és kövessék őt! – 1Kor 11:1
Bibliaóra: Megpróbáltatás és szabadulás – Jer 37:11-17; 38:1-20 (Róm 5:3-5)
Szentségre törekvő fiatalok
Igehely: Dániel 1:6-21; Kulcsige: Dániel 1:8 „Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amelyet ő szokott inni. Megkérte hát az udvarmestert, hogy ne kelljen magát beszennyeznie.”
Érettségiző fiatalok nagy mulatságra készültek. Megszólal az egyik: „én nem megyek!” Miért? – kérdezik. „Mert hívő vagyok.” – jött a válasz. „Hát eddig nem voltál hívő?” – értetlenkedtek a többiek. Egész idő alatt senki sem tudta, hogy hívő. Nem is volt ő csak névleges hívő, mert attól, hogy kivonta magát a világi társaságból, még nem vált sem hívővé, sem szentté. A szentségtörekvés mélyebbről indul. Aki csak a döntő pillanatban próbál hirtelen hívővé válni, az csak farizeus lesz.
Dániel és társai helyzetében sem tudnánk elképzelni, hogy az utolsó pillanatban keresték volna elő hitüket. Jellemük és integritásuk évek kitartó munkájára épült. Elkötelezettségük tapasztalatokra, szülői nevelésre, és több generációs meggyőződésre támaszkodott. Élő hitük jó bizonyság volt az idegenek között, és Istenük nem hagyta őket cserben. Példás magaviseletüket szemlélve fogalmazzunk meg három további tanulságot.
1. Nagyon fontos a jó kezdet. Dániel már indulásból elhatározta („eltökélte szívében”), hogy nem eszik a király ételéből. Nem az esélyeket mérlegelte, nem az előnyöket és hátrányokat számolgatta. Nem alkudozott, és nem alkudott meg. Bármi történjék, a lelkem akkor sem szennyezem be. Nem baj, ha kiesek a versenyből, még az sem, ha a király megsértődik. A határozott elindulás meghatározza az előttünk levő egész utat. Ha iskolában, vagy munkahelyen a hívő már az elején meghúzza a határokat, attól kezdve mások is tudják, hogy ezzel mit lehet, és mit nem. Így mindenkinek könnyebb.
2. Ha jól kezdtük, akkor csak jól kell folytatnunk. A szentség útját kereső ifjak ezután kezdeményeztek. Illedelmesen kérték az étrendjük megváltoztatását. Nem húzták az orrukat, és nem kerestek titokban más ételt. Nyíltan, egyenesen, becsületesen haladtak tovább. Kitartottak.
3. Ha jól kezdtük, és jól folytattuk, akkor nem marad el a jó eredmény sem. Az eredményről Isten gondoskodott. Ő adta nekik az egészséget, bölcsességet. Ugyanakkor ez nem jelentette azt, hogy nekik nem kell semmilyen erőfeszítést tenni. Keményen dolgoztak, szorgalmasan tanultak. Törvényszerűség, hogy ha jó úton járunk, akkor érünk célba. Dolgozz és várd Isten áldását!
Sallai Jakab
