Igehely: Róm 3:1-8; Kulcsige: 3:3b-4a „Vajon az ő hűtlenségük hűtlenné tenné Istent? Szó sincs róla!”
Mai igénkben Pál apostol mintha korábbi önmagával, a meg nem tért farizeussal vitatkozna (John Stott). A tegnap reggeli igében egyértelműen kifejtette, hogy a tény, hogy ők Isten választott népe, vagy a körülmetélkedés nem mentesíti az ítélet alól a zsidókat.
Igehely: Róm 2:25-29; Kulcsige: 2:29 „Hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az a körülmetélkedés, amely a szívben van, Lélek szerint és nem betű szerint. Az ilyen dicsérete nem emberektől van, hanem Istentől.”
A biztonság nagyon fontos számunkra. Kerítést építünk a telkünk köré, zárakat rakunk a házunk ajtajára, és az autónkra is hangos vészjelzőt szoktunk szerelni. Ezen felül biztosítást kötünk ingatlanainkra, és sokan életbiztosítást is kötnek.
Igehely: Róm 2:17-24; Kulcsige: 2:24 Bizony „miattatok gyalázzák Isten nevét a népek között”, amint meg van írva.”
Kevés visszataszítóbb cselekedet van a képmutatásnál. A farizeusokat és az írástudókat legkeményebben a gőgös kétszínűségükért vádolta Jézus. Amikor valaki vizet prédikál és bort iszik, lejáratja önmagát, gyülekezetét és Istent is a világ fiai előtt.
Igehely: Róm 2:12-16; Kulcsige: 2:15a „Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva.”
Isten mindenki szívébe beleírta erkölcsi elvárásait. Ebből eredően hitetlen barátaink is szoktak Isten törvényében megkövetelt értékes dolgokat tenni.
Igehely: Róm 2:5-11; Kulcsige: 2:11 „Mert Isten nem személyválogató.”
Az ítélő Istenről beszélni nem divatos manapság. Hamar leállítják azt, aki különböző fórumokon egy számonkérő, felelősségrevonó, következetes Istent próbál bemutatni. Sokkal kényelmesebb, ha egy feltétel nélkül mindenkit befogadó, kegyelmes, irgalmas, szerető Istenről folyik a beszélgetés.
Igehely: Róm 2:1-4; Kulcsige: 2:3 „Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy te megmenekülhetsz az Isten ítéletétől?”
Pál ezekben az igeversekben leleplezi azt az emberi gyarlóságot, miszerint hajlamosak vagyunk mindenkit bírálni, csak önmagunkat nem. Miközben másokat keményen megítélünk, magunkkal szemben engedékenyek vagyunk.
Igehely: 1Móz 27:26–29, 38–40; Kulcsige: Zsid 11:20 „Hit által áldotta meg Izsák is az eljövendő dolgokra nézve Jákóbot és Ézsaut.”
A régi időkben a kimondott áldásnak vagy átoknak nagy jelentőséget tulajdonítottak, nem meglepő tehát, hogy Jákób mindenáron igyekezett megnyerni az elsőszülötteknek járó atyai áldást. Izsák azért tudja megáldani fiait, mert ő maga is áldott. Az áldások forrása Isten, az anyagi javak, a gyermekáldás, az ellenség feletti győzelem mind tőle vannak, Izsák csupán elkéri és kiutalja fiaira ezeket.
Izsák áldásainak megvoltak a határai, Ézsaunak már alig jutott valami. A mi Istenünk hatalmas arra, hogy ránk árassza kegyelmének végtelen gazdagságát, ha kérjük tőle.