Mindennapi áhítatok

2019. december 31., kedd

Igehely: 1Pt 4:1-11; Kulcsige: 4:7 „Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.”

Aki készen áll a szenvedésre arról tesz bizonyságot, hogy erős alapelvei vannak. Jézus kész volt szenvedni, ezáltal jelezve, hogy ellenáll a bűnös életvitelnek és nem alkuszik meg. Mint az Ő követői, példája szerint kell cselekednünk, ellenállva a kísértéseknek, hogy megszűnjünk vétkezni.

2019. december 30., hétfő

Igehely: Zsolt 27:1-14; Kulcsige: 27:14 „Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!”

Ez egy harci zsoltár, ami hadakozásról és védelmezésről beszél. Úgy tűnik Dávid nehéz helyzetbe került. Azonban az is világos, hogy harcai közepette sem veszítette el reménységét. A reménység egy erőteljes dolog, a végsőkig kitart. A reménység a legjobb orvosság.

2019. december 28., szombat

Igehely: Jel 22:6-16; Kulcsige: 22:16 „Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.”

Van úgy, hogy elkezdünk valamit, de nem tudjuk befejezni. Szinte minden írónak és festőnek vannak befejezetlen munkái. Például Mark Twain 20 év alatt 3 különböző változatban írta meg A Rejtélyes Idegen című művét, mégis halálakor befejezetlen maradt.

2019. december 27., péntek

Igehely: 1Jn 4:7- 12; Kulcsige: 4:9 „Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.”

Mai világunkban a szeretet sokszor csak egy kóbor érzéssé van lecsökkentve, ami fellobbanhat vagy kihűlhet. Egyszer csak megjelenik, mint télen a hó, aminek este még nyoma sincs, reggelre meg már beterítette az egész tájat. Aztán hirtelen elolvad és hűlt helye se marad.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Róm 13:11–14; Kulcsige: Róm 13:12 „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”

Igeszakaszunk egy felhívással kezdődik. Pál ébresztgeti a testvéreket. Úgy látja, hogy az idő sürget a megtérésre. A földi létet éjszakának nevezi, amit múlni vél. Az előző versekben buzdít a szeretet megélésére, amely egyenlő a törvény betöltésével. Ezt gyakorlati lépésekkel is magyarázza: A bűnös cselekedeteket el kell hagyni, fel kell cserélni a világosság fegyvereivel. Nappal, a világosságban tisztességesen kell élni, azonosulni Krisztussal. A testünk táplálását nem tiltja, hanem óv a bűnös hajlamok, vágyak dédelgetésétől. Legyen számunkra is ez a mai napnak a zsinórmértéke.