Igehely: Róm 8:1-11; Kulcsige: 8:9 „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé.”
Néhány nappal a megtérésem után több bolt kirakati tükrénél is megálltam, és azt vizsgáltam, látható-e a változás? Ragyog-e az arcom? Látszik-e rajta az öröm? Azóta is, amikor a tükörbe nézek, olvasok a tekintetemből, olykor a másokéból is.
Igehely: Róm 7:22-25; Kulcsige: 7:24-25a „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!”
A sorkatonák nevelésében az egyik cél – amit sokan tapasztaltunk is –, hogy lépjük túl korlátainkat, lássuk meg, hogy többre vagyunk képesek, mint azt előtte gondoltuk volna. Meggyőződésem, hogy a legtöbb ember messze elmarad attól a céltól, amit Isten számára elkészített.
Igehely: Róm 7:14-21; Kulcsige: 7:18 „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt.”
Miután Pál apostol előzőleg a megtéréséről írt, a ma reggel olvasott igeszakaszban azt mutatta be, hogy milyen jellegű az a harc, amelyet továbbra is, megtért emberként is, újra meg újra átélt.
Igehely: Róm 7:7-13; Kulcsige: 7:8 „De a bűn, kihasználva a parancsolatot, mindenféle kívánságot szült bennem. Mert a törvény nélkül halott a bűn.”
Pál apostolnak egy fájdalmas gondolattal kellett foglalkoznia. A probléma ugyanis a következő: hogyan lehetséges, hogy valami, ami jó, igaz és szent – hiszen Isten törvényéről van szó –, nem termett jó gyümölcsöt, hanem éppen a bűnt mozdította elő?
Igehely: Róm 7:1-6; Kulcsige: 7:4 „Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, hogy másé legyetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”
Pál apostol egy hétköznapi hasonlat segítségével érzékeltette a valódi keresztyén szabadságot. A korabeli zsidó jogrend szerint a férjes asszony a férj haláláig nem bonthatta fel a házassági köteléket, és engedelmességgel tartozott férjének.
Igehely: Róm 6:19-23; Kulcsige: 6:19b „Ahogyan tehát tagjaitokat a tisztátalanság és a törvénytelenség szolgálatába állítottátok, hogy törvénytelenekké legyenek, úgy most állítsátok tagjaitokat az igazság szolgálatába, hogy szentek legyenek.”
Szabadság és rabság – az emberi élet nagy kifejezései. Az ember ugyanis mindig valakinek vagy valaminek a rabja, és valakitől vagy valamitől szabad. A Szentírás szerint, aki rabja a bűnnek, az „szabad” az igazságtól, az Isten szerinti igaz élettől. Ez azonban kétes értékű szabadság.
Igehely: Jn 7:1–9; Kulcsige: Jn 7:6 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.”
Jézus szenvedéseit csak tetőzte családja elutasító magatartása. Nem hittek benne. Szégyellték őt. Egy alkalommal elmentek, hogy megfogják és hazavigyék, mert azt gondolták, hogy megzavarodott (Mk 3:21). A testvérei gúnyolódtak. Lényegében ezt mondták neki: Menj el Júdeába, ha már ilyen nagy csodatevő vagy! Legalább legyen a családnak is valami haszna belőled! Jézus tehát megérti azokat, akiket a saját családjuk kitagad vagy elutasít azért, mert Krisztuskövetők lettek. „Az én időm még nincsen itt.” Jézus nem az események sodrásában él, és nem emberi motivációk határozzák meg a tetteit.