Mindennapi áhítatok

2020. február 19., szerda

Igehely: Mt 10:16-26; Kulcsige: Mt 10:26 „Tehát ne rettenjetek meg tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.”

Ha a Jézus által kijelentett ígéretekre gondolsz valószínű a szükségek betöltése, az emberi értelmet felül haladó békesség és sok ehhez hasonló jut az eszedbe. A Biblia őszintesége azonban sokszor drámai módon mutat előre a bekövetkezendő eseményekre.

2020. február 18., kedd

Igehely: Mt 10:9-15; Kulcsige: Mt 10:10 „Se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére.”

Amikor szolgálatról van szó, talán az egyik legnagyobb hiba, amit el lehet követni, hogy az ember a saját erőforrásait kezdi el mérlegelni: ennyi pénz van a zsebemben, erre és arra van tehetségem, ennyi idő áll a rendelkezésemre.

2020. február 17., hétfő

Igehely: Mt 10:1-8; Kulcsige: Mt 10:1 „Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.”

„Csak vidd ki a fiatalokat a sportpályára, és meglátod, hogy mi is lappang igazából a belsőjükben.” – ez a tanács hangzott el egy ifjúsági vezetőképzőn. Ugyanez az alapelv érvényes, amikor valaki kezébe egy nagyobb pénzösszeg kerül. Felszínre jön az emberben lappangó igazi vágy.

2020. február 16., vasárnap

Igehely: Mt 9:35-38; Kulcsige: Mt 9:36 „Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.”

Egészség, gazdagság, célok, önmegvalósítás, élvezetek. Lehetne még sorolni mi mindenben keresi az ember a mindennapok értelmét. A belső üresség betöltésére a világ bőkezűen nyújtja a lehetőségeket. Napjainkban, és nem csak, mindig akadnak emberek, akik megoldásokat felkínálva vonzzák a tömeget.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Thessz 3:1–13; Kulcsige: 1Thessz 3:3 „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.”

Pálnak az a nyugtalansága van most előttünk, amit mi is érzünk akkor, ha nem érünk el valakit, pedig tudjuk jól: még jó lenne ott lenni mellette, bátorítani, látni lépéseit, életét. Egyfajta szülői felelősség ez, amit Pál most lelki atyaként él meg. Azon töpreng az apostol: vajon elég erős-e a fiatal gyülekezet hite? Kézzel-lábbal törekszik, hogy ott legyen mellettük, de nem sikerül. Végül Timóteust küldi el hozzájuk maga helyett. Meg a leveleit.