Mindennapi áhítatok

2020. január 2., csütörtök

Igehely: 1Pt 3:8-14; Kulcsige: 1Pt 3:10a „Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól.”

1. Hogyan viszonyulsz másokhoz? Szeretnél egy olyan világban élni, ahol mindenki szeretetben és harmóniában él? Az egész világot megváltoztatni nem tudod, de azonnal változtathatsz saját hozzáállásodon! Tűzd ki célul, hogy ma mindenkivel szemben kedves leszel, és törekedni fogsz a békességre.

2019. december 31., kedd

Igehely: 1Pt 4:1-11; Kulcsige: 4:7 „Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.”

Aki készen áll a szenvedésre arról tesz bizonyságot, hogy erős alapelvei vannak. Jézus kész volt szenvedni, ezáltal jelezve, hogy ellenáll a bűnös életvitelnek és nem alkuszik meg. Mint az Ő követői, példája szerint kell cselekednünk, ellenállva a kísértéseknek, hogy megszűnjünk vétkezni.

2019. december 30., hétfő

Igehely: Zsolt 27:1-14; Kulcsige: 27:14 „Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!”

Ez egy harci zsoltár, ami hadakozásról és védelmezésről beszél. Úgy tűnik Dávid nehéz helyzetbe került. Azonban az is világos, hogy harcai közepette sem veszítette el reménységét. A reménység egy erőteljes dolog, a végsőkig kitart. A reménység a legjobb orvosság.

2019. december 28., szombat

Igehely: Jel 22:6-16; Kulcsige: 22:16 „Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.”

Van úgy, hogy elkezdünk valamit, de nem tudjuk befejezni. Szinte minden írónak és festőnek vannak befejezetlen munkái. Például Mark Twain 20 év alatt 3 különböző változatban írta meg A Rejtélyes Idegen című művét, mégis halálakor befejezetlen maradt.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Zsolt 24:1–10; Kulcsige: Zsolt 24:8 „Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.”

A mi Urunk a Seregek Ura. Legyőzhetetlen, ezért mindig győzelemre vezeti azokat, akik vele járnak. Az Ószövetségben számos példa van erre. Saul király akkor vét nagyot, amikor a győzelmet önmagának tulajdonítja, oszlopot emel önmagának. Dávid az Úrral felvértezve győzi le Góliátot, és számtalan győztes csatájában láthatjuk, hogy az Úr ment előtte: „Ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor szállj csatába, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát!” (1Krón 14:15).