Igehely: Mt 14:13-21; Kulcsige: Mt 14:20 „Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.”
Az Úr Jézus Bemerítő János halála után elment hajón egy lakatlan helyre, hogy egyedül legyen. A sokaság elment gyalog utána, és várták Jézust a parton. Jézus megszánta őket, és betegeiket meggyógyította. Estefelé a tanítványok jöttek, hogy bocsássa el a sokaságot.
Igehely: Mt 14:1-12; Kulcsige: Mt 14:10 „Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben.”
Bemerítő Jánosra jellemző volt, hogy nem alkudott meg a világgal. Heródes Antipás vadházasságban élt testvére feleségével. Ezt szóvá tette János: nem lenne szabad vele élnie. János védelmezte a tiszta erkölcsöt, amit a törvény is megkövetelt. Amiatt, hogy szólt Heródesnek, börtönbe került.
Igehely: Mt 13:51-58; Kulcsige: Mt 13:58 „Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.”
Az Úr Jézus a városban, ahol felnövekedett, kevés csodát tudott tenni. Az emberek megbotránkoztak benne. Azon gondolkoztak, honnan van benne csodatevő erő, hisz ismerik a többi családtagját. Nem nézték sokra, mivel a származását emberi vonalon nem tartották arra megfelelőnek.
Igehely: Mt 13:44-50; Kulcsige: Mt 13:44 „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.”
Három példázat szemlélteti Isten országát. A szántóföldben elrejtett kincs és az igazgyöngy példázata szemlélteti, hogy mindent fel kell adni Isten országáért. Nem lehet megtartani a régi életet, és úgy megkapni az újat. Nem lehet régi természettel új életben járni. Szükséges az újjászületés.
Igehely: Mt 13:31-35; Kulcsige: Mt 13:32 „Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.”
A mustármag és a kovász példázata Isten országának növekedéséről szól. A mustármag példázatában egy kis mag nagy fává növekszik. Izráelben négyméteresre is megnőtt a mustárcserje. Isten országa is így növekszik.
Igehely: Mt 13:24-30, 36-43; Kulcsige: Mt 13:30 „Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.”
A búza és a konkoly példázata arról szól, hogy ebben a világban együtt vannak a mennyország fiai és a gonosz fiai. Most még Isten nem választja külön őket. Nem létezik egy keresztyén világrész, ahol csak a hívők vannak, és egy másik rész, ahol a gonoszok.
Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”
Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).