Igehely: Fil 3:4-11; Kulcsige: Fil 3:8 „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”
A jól ismert közmondás szerint: „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!” Érdemes a házasságban is megfontolni e tanácsot, ha nem szeretnénk, hogy a túlköltekezés vitákat, békétlenséget és házassági konfliktusokat eredményezzen.
Igehely: 1Kor 10:11-13; Kulcsige: 1Kor 10:13 „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.”
Ha megkérdeznénk házasság előtt álló fiatalokat, hogy mit várnak a házasságtól, bizonyára különféle válaszokat kapnánk. Viszont a legtöbben azt gondolják a házasságkötés előtt, hogy egy jó házasság boldoggá teheti az embert.
Igehely: Mt 20:20-28; Kulcsige: Mt 20:26 „De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok.”
Mindig ámulattal és – őszintén megvallva – kicsit kétkedve hallgattam olyanok bizonyságtételét, akik azt vallották, hogy házastársakként még egy rossz szót sem szóltak soha egymásnak házaséletük alatt.
Igehely: 1Kor 14:20; Kulcsige: 1Kor 14:20 „Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek.”
A házasságot valaki ostromlott várhoz hasonlította: az ostromlók szeretnének már benne élni, míg a benne élők menekülnének belőle.
Igehely: Lk 9:57-62; Kulcsige: Lk 9:62 „Jézus pedig így felelt: «Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.»”
A most kezdődő Házasság hetében lehetőségünk van Isten igéje mellett elcsendesedve megvizsgálni, hogy milyen a házasságunk. Az előttünk álló hét folyamán napról napra elmélkedhetünk azon, hogy házasságunknak milyen ellenségei vannak.
Igehely: Mt 9:32-34; Kulcsige: Mt 9:33 „Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: «Sohasem láttak még ilyet Izráelben!»”
Ezen a héten reggelenként Jézus Krisztus csodáinak sorozatát élhettük át: az ördöngősök megszabadultak, a béna meggyógyult, a lány feltámadt, a vakok szemei megnyíltak, és a mai igerészben a néma megszólal. A néma ember nem tud beszélni, az Úrnak sem tudta elmondani fajdalmát, panaszát.
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?