2023. július 24., hétfő

DÉLELŐTT | 
A vakon született

Igehely: Jn 9:1-7; Kulcsige: Jn 9:3 „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.”

Egy újabb vak, de más történet, új tanúságokkal, tele reménységgel, ugyanis Jézus Krisztus nem csak egy vakot gyógyított meg, hanem többet is. Nem csak egy beteget, nem csak egy bűnöst mentett meg, hanem többet – és ebben van a remény, hogy a többségben ott vagyok én és te, vagyis az egy bárány, akiért a Jó Pásztor a kilencvenckilencet otthagyja. A vakon született ember ismerete kapcsán a tanítványoknak megvan a teológiai következtetése: beteg/szenved – tehát valaki vétkezett. Igen, ez is igaz, és szenvedhet valaki amiatt, mert ő vagy valaki vétkezett, de a betegség, objektíven tekintve a bűn és bűnösségünk következménye, bukott világunk velejárója. Isten igazságszolgáltatása ránk és embertársainkra nézve az Ő szuverén hatalma és joga. Ez a beteg azért vak, mert Isten munkája láthatóvá kell legyen életén. Gondolkoztunk-e már azon, hogy Isten azért enged meg látszólagos nyomorúságokat életünkben, mert az ő munkáját kell láthatóvá tegye rajtunk? Lehetne ez is egy imánk: Uram, segíts hordoznom életem azon nyomorúságait, amelyek által a te munkád bontakozhat ki rajtam a te dicsőségedre!

Petyár Lóránd

DÉLUTÁN | 

Ne botránkoztassuk meg őket

Igehely: Mt 17:24-27; Kulcsige: Mt 17:27 „De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted!”

Ebből az igéből is nyilvánvaló, hogy Jézus nemcsak a lelkiekről tanít, hanem az élet gyakorlati oldalával kapcsolatban is oktatja tanítványait. Ebben az esetben a példamutatás egy mélyebb, kapcsolatcentrikus és közösségépítő oldalát mutatja be az Úr Jézus. Ha valakinek, akkor Jézusnak nem volt kötelessége templomadót fizetni, nemcsak azért, mert Ő volt a Messiás (Jn 4:25–26), hanem azért is, mert király (Jel 17:14, Mt 1), és nem utolsó sorban főpap (Zsid 8:1). Mindezek mellett Jézus a fiúságot hozza fel, mint olyan okot, amiért nem lenne köteles a templomadót kifizetni.
Jézus tehát nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag sem volt köteles a templomadó fizetésére, de mindezek ellenére Péterrel együtt kifizették. Jézus tökéletesen tudatában volt annak, hogy mi illeti meg őt jogilag. Példát mutatott nekünk abban, ahogy saját jogait feladta, hogy elkerülje a megbotránkoztatást. Hasznos olvasmány a témával kapcsolatban (hogyan kerüljük el a megbotránkoztatást) az 1Kor 7., 8. és 9. rész. Nekünk milyen jogokról kell lemondanunk az evangélium érdekében?

Ferkő Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?