Mindennapi áhítatok

2020. május 20., szerda

Igehely: 1Pt 3:12 -18; Kulcsige: 1Pt 3:14 „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek.”

Na, nem! Azt már nem! Még szenvedjek is? És higgyem el, hogy ez nekem jó? Ha a tiltakozásnak ezt a formáját váltja ki bennünk a szenvedés, ne ijedjünk meg! Ez természetes emberi reakció. Ki az a normális ember, aki szeret szenvedni?! Szóval, ettől a reakciótól nem szabad megijedni.

2020. május 19., kedd

Igehely: Jn 15:12 -17; Kulcsige: Jn 15:14 „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.”

Az isteni szeretetmegnyilvánulás további példájáról olvasunk. Mint utaltam rá tegnap, Jézus parancsa, hogy szeressük egymást. Jézus a barátságát kínálja számunkra a mai igeszakaszban. Néhány lényeges dologra hívnám fel a figyelmet: Az első, hogy Jézus választja ki, hogy ki a barátja.

2020. május 17., vasárnap

Igehely: Ef 1:3-14; Kulcsige: Ef 1:11 „Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik.”

Ezen a héten Isten szeretetének néhány olyan megnyilvánulását tanulmányozzuk, amelynek élvezői, használói vagyunk. Napról napra egy-egy tényt olvashatunk, és az esti áhítatokat is erre a gondolatra fűzzük fel.

2020. május 16., szombat

Igehely: ApCsel 5:38-42; Kulcsige: ApCsel 5:41 „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért.”

Mi az, amit kész vagyok vállalni Jézus nevéért? Érdemes végig gondolni, meddig tart és meddig kész elmenni a hitünk. Ha Jézusért veszélybe kerülne az életem, tudnám-e vállalni? Ha Jézusért megfosztanának szabadságomtól, tudnám-e vállalni?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Móz 22:1–12; Kulcsige: Zsid 11:19 „Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.”

Nagy boldogság végre megkapni azt, amire vagy akire hosszú időn át nagyon vágytunk. Vigyáznunk kell, mert az így megnyert áldások könnyen a bálványainkká is válhatnak. Idős napjaiban Izsák lett Ábrahám szívének gyönyörűsége, az egyetlene, akit nagyon szeretett. Ha Izmael elbocsátása nehéz volt Ábrahám számára, akkor Izsák feláldozása sokkalta inkább. Bármit vagy bárkit szívesebben adott volna, mint őt. Amikor az a kiváltság ér, hogy az Úr hitünk és ragaszkodásunk valódiságát kipróbálja, általában a szívünkhöz legközelebb állót kéri.