Igehely: ApCsel 18:23–28; Kulcsige: ApCsel 18:24 „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt.”
Ma reggeli igeszakaszunk bepillantást enged az első gyülekezetek megalakulásába és az ott lelki szolgálatokat végző testvérünk életébe.
Igehely: Mt 25:31–46; Kulcsige: Mt 25:34 „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta.”
Tegnap reggel arra próbáltunk választ találni, hogy ki az, aki készen várja az Úr Jézust?
Igehely: Mt 25:14–30; Kulcsige: Mt 25:29 „Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.”
Ha figyelmesen megnézzük a szövegkörnyezetet, ahol a talentumok példázata van megírva, azt találjuk, hogy az Úr Jézus több oldalról is megvilágítja azt a nagyon fontos kérdést, hogy ki az, aki készen várja az ő visszajövetelét?
Igehely: Zsolt 46:1–12; Kulcsige: Zsolt 46:8 „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.”
Ennek a zsoltárnak az üzenete egyre időszerűbb az Úr népe számára, de mindazok részére is, akik Istennél keresnek segítséget és oltalmat. Drámai folyamatoknak vagyunk tanúi jelenleg is, amelyek sokakat szorongással töltenek el.
Igehely: Mt 25:1–13; Kulcsige: Mt 25:13 „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!”
A legtöbb tapasztalt sofőr egy hosszú út előtt ellenőrizni szokta autójában az olajszintet. Felkészül az útra, nehogy útközben váratlan meglepetés érje. Mi is egy hosszú, végtelen utazás előtt állunk, melyre itt a földön kell idejében felkészülnünk.
Igehely: Mt 24:45–51; Kulcsige: Mt 24:46 „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!”
Kiváltságos dolog az Úr szolgájának lenni. Az Úr minden gyermeke szolgálatra lett elhívva. Aki az Urat akarja szolgálni, embertársai felé is kész kell legyen a szolgálatra. Az Úr az, aki egyes szolgáit a többi szolgák fölé rendeli, hogy kiadja nekik az eledelt idejében.
Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”
„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?