Mindennapi áhítatok

2020. április 26., vasárnap

Igehely: Mt 25:14-30; Kulcsige: Mt 25:29 „Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.”

A tálentumokról szóló példázat célja, hogy bemutassa az elmulasztott lehetőség és az elpazarolt ajándék tragédiáját. Bárki közülünk, aki helyesen szeretne gazdálkodni tálentumaival, meg kell, hogy szívleljen néhány alapvető igazságot Jézus példázatából.

2020. április 25., szombat

Igehely: Mt 25:1-13; Kulcsige: Mt 25:13 „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!”

Az Úr Jézus elmond egy példázatot a hallgatóságnak. Van tíz szűz, akik készülnek a vőlegény elébe. De a vőlegény késik. Nem akkor érkezik, amikor várják. A vőlegény késése miatt elalszanak. Éjfélkor felhangzik a kiáltás: Íme, a vőlegény, jöjjetek a fogadására!

2020. április 24., péntek

Igehely: Mt 24:23-51; Kulcsige: Mt 24:35 „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”

Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el (35.v.). Minden, ami körülvesz bennünket, mulandó. Péter így írja levelében: az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mikor fog ez megtörténni?

2020. április 23., csütörtök

Igehely: Mt 24:3-22; Kulcsige: Mt 24:8 „De mindez a vajúdás kínjainak kezdete.”

A tanítványok feltesznek egy kérdést az Úr Jézusnak: Mikor lesznek ezek, és milyen jelei lesznek a te eljövetelednek? Az emberek mindig számolgatták az idejét, de mindig csúfos kudarcot vallottak. Az Úr Jézus sem válaszolja meg az időpontot, azonban két dolog biztos: 1. Jézus visszajön, és 2.

2020. április 22., szerda

Igehely: Mt 23:37-24:2; Kulcsige: Mt 24:2 „Ő azonban így szólt hozzájuk: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”

Jézus Krisztus megjövendöli a templom lerombolását. Már egyszer lerombolták a templomot a babilóniaiak. Isten büntetése volt az a nép bálványimádása miatt. Jézus idejében nem volt bálványimádás, de az igazi istentiszteletet felcserélték formaságokkal, emberi hagyományokkal.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”

Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.