Igehely: Ef 5:1-14; Kulcsige: Ef 5:1-2 „Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként.”
Milyen nagy kegyelem, hogy nekünk, hívőknek, felragyogott Krisztus! Ameddig ez nem történt meg, addig azok a bűnök, amiket ezekben az igékben olvasunk: tisztátalanság, kapzsiság, bálványimádás és sok más bűn, mind-mind ragyogóbb, vonzóbb volt számunkra, mint Jézus. Tudjuk azonban, hogy amíg e földön élünk, a kísértő támad bennünket különböző területeken. Az Ige által említett bűnöktől folyamatosan tisztáknak kell lennünk. Mi mindig vétkezünk, amikor nem Krisztust látjuk magunk előtt a legbecsesebbnek, bármi másról legyen is szó.
Nekünk Krisztus felragyogott, hogy a követői legyünk. Ennek kezdőlépése: Krisztus szeretetét magunk előtt látva szeretni testvéreinket és másokat is. Hiszen nem érdemeltük meg, hogy szenvedett értünk, és kegyelme által elhívott a szolgálatára. Ezekre az igazságokra hittel ráállva tudunk világítani életünkkel.
Megszabadultunk-e már a bűneinktől? Vágyakozunk-e arra, hogy világítsunk teljes életünkkel? Ha elestünk, forduljunk Istenhez, hogy újra megerősítse bennünk Krisztus áldozatának páratlanságát, amely által tudunk világítani!
Bihari Gergely
Saul és Jónátán
Igehely: 1Sám 20:24-34; Kulcsige: 1Sám 20:32 „Jónátán azonban így válaszolt apjának, Saulnak: Miért kell meghalnia? Mit követett el?”
Saul a gyermekeit ingerlő, bosszantó édesapa szomorú példája. Fia, Jónátán ellen is haragra gerjedt, vitába szállt vele a saját szívének gonosz indulatai miatt. Odáig fajultak a dolgok, hogy dühében egy lándzsával képes lett volna saját fiát is megölni. Mekkora borzalom!
Egy apa, aki nincs kibékülve, nincs jó kapcsolatban Istennel, mint Saul is, az egész világra mérges. Úgy érzi, hogy mindenki ellene szövetkezik, senki nem szereti őt. Emiatti ingerlékenységét a legközelebbi hozzátartozókon vezeti le. Mikor a családja megértően, segítségnyújtás céljából közeledik felé, az ilyen apák általában rosszul reagálnak, valami hátsó szándékot vélnek felismerni benne, vagy egyszerűen nem akarják meghallani a jó szót.
Minket, édesapákat, Isten arra hívott el, hogy irányítsuk családunkat az Ő dicsőségére. A harag és indulat viszont a legrosszabb tanácsadók. Isten vezetni akar minket Lelke által a helyes úton. Nem a haragra rendelt bennünket Isten, hanem arra, hogy családunkkal együtt üdvösséget nyerjünk Krisztusban (1Thessz 5:9). Segítsen bennünket erre Jézus Krisztus!
Bihari Gergely
