Igehely: 1Móz 4:1-12; Kulcsige: 1Móz 4:7 „Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!”
Káin és Ábel személyében a vallásoskodó világi ember, valamint az igazi hívő ember képviselőit találhatjuk. Mindketten az Édenen kívül születtek, és Ádám bűnös természetét örökölték. Egyik sem volt ártatlan: mindkettő elveszett volt. Káin nem jó ajtón közeledett Istenhez.
Igehely: 2Móz 8:15-19; Kulcsige: 2Móz 8:19 „Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap történik meg ez a jel.”
A negyedik csapás az első háromhoz hasonlóan Egyiptomra korlátozódott. „De kivételt teszek azon a napon Gósen földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek böglyök, hogy megtudd: Én, az Úr, itt vagyok az országban” (8:18).
Igehely: Lk 2:36-39; Kulcsige: Lk 2:37 „És nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.”
Anna, a prófétanő, Simeonhoz hasonlóan tagja volt Izráel hűséges maradékának, akik várták a Messiás eljövetelét. Mint prófétanő, valószínűleg isteni kinyilatkoztatásokat kapott, és Isten szószólójaként szolgált. Hűségesen látogatta a templomi nyilvános istentiszteleteket.
Igehely: 1Krón 29:10-28; Kulcsige: 1Krón 29:28 „És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána a fia, Salamon lett a király.”
Dávid király volt az, aki elhódította Jeruzsálemet a terület őslakosaitól, a jebusziaktól. A hegyen, közel ahhoz a helyhez, amelyet Isten Izsák feláldozásához Ábrahám számára kiválasztott, volt egy szérűskert, amelyet a jebuszi Arauná birtokolt.
Igehely: 1Kir 19:9-21; Kulcsige: 1Kir 19:15-16 „Ekkor azt mondta neki az Úr: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett!”
Illés a Királyok könyvének egyik főszereplője. Baál prófétáinak a leölése után Jézabel királyné elüldözte az országból, a Sínai-félszigetre ment, ahol Mózeshez hasonlóan a hegyen találkozott Istennel.
Igehely: Zsolt 90:1-17; Kulcsige: Zsolt 90:12 „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”
Ez a zsoltár az Isten emberének gyönyörű imádságát örökíti meg. A zsoltár témája: Az örökkévaló Isten és a mulandó ember. A Teremtő iránti bizalom megvallásával kezdődik, aztán a mulandóság és a halál szomorú valóságát, közelségét írja le.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.