Igehely: 1Móz 27:1-46; Kulcsige: 1Móz 27:4 „Azután készíts nekem finom falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok!”
Amikor Izsák megöregedett, látása meggyengült, és elérkezettnek látta az időt arra, hogy áldásban részesítse a fiait: Ézsaut és Jákóbot. Izsák szerette Ézsaut, és őt akarta részesíteni az elsőszülöttségi jog áldásaiban, pedig Ézsau már korábban megvetette az elsőszülöttségi jogát.
Igehely: Róm 4:18-22; Kulcsige: Róm 4:19 „Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt.”
Ábrahám erős hite abban nyilvánult meg, hogy előrehaladott kora és testi alkalmatlansága ellenére is bízott Isten ígéretének beteljesedésében. Ő semmit sem kételkedett abban, aki az ígéretet tette, hanem teljesen elhitte, hogy Isten meg is cselekedheti, amit ígért.
Igehely: Józs 14:6-15; Kulcsige: Józs 14:8 „Társaim, akik velem jöttek, megrémítették a nép szívét; én azonban hűségesen követtem Istenemet, az Urat.”
Az idős kor fontos tevékenységi és fejlődési szakasza az életünknek. Nem kell azt gondolni, hogy az öregedéssel vége mindennek, semmi feladatunk nincs tovább az életben, mert alkalmatlanokká váltunk.
Igehely: Zsoltár 71:1-24; Kulcsige: Zsolt 71:9 „Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!”
Isten szolgája egy diadalmas életút lezárásához érkezett, és méltatja Istent, aki bizodalma és támasza volt ifjúkora óta. Alábbhagyott az erő, amely fiatal korában Isten ajándékaként duzzadt ereiben, amellyel előbb a medvét és az oroszlánt győzte le, majd Góliátot.
Igehely: 2Sám 19:32-40
Kulcsige: 2Sám 19:36 „Most nyolcvanesztendős vagyok, nem tudok már különbséget tenni jó és rossz között, nem érzi szolgád annak az ízét, amit eszik és iszik, és nem gyönyörködöm az énekesek és énekesnők hangjában. Csak terhedre lenne a szolgád neked, uram király!”
Igehely: Préd 12:1-7; Kulcsige: Préd 12:3 „Akkor reszketni fognak a ház őrei, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők.”
Kulcsige: (Préd 12:1) „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, amelyekről ezt mondod: nem szeretem őket!”
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.