Igehely: Jn 1:9-13; Kulcsige: Jn 1:10 „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.”
„A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” A világ nem volt képes befogadni a világosságot, mert inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Az övéinek, vagyis a zsidó népnek inkább számított a hírnév, a nagytanácsban a pozíció, a templom körüli tevékenység, és az abból adódó haszon, pénz, a farizeusok véleménye, a származás. A mózesi törvényt csavaros észjárásukkal a maguk hasznára kijátszották. Mindez már a sötétség cselekedete, amiből kifolyólag nem akarták felismerni, elfogadni Őt.
Könnyű másokat megítélni, de mi a helyzet velünk? A világ és annak kívánságai, gyönyörei, csillogása, a sok információ meghomályosította a Krisztus világosságát életünkben? Hitéletünk magaslatán állunk? Gyülekezeti életünk feddhetetlen? Így kellene legyen. Mekkora a világosság bennünk, és mekkora a sötétség? Jézus mondja: „ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!” (Mt 6:22-23).
Harcoljunk a sötétség homálya ellen, emeljük magasra hitünk mécsesét!
Fodor Barnabás
Mindennapi szolgálat
Igehely: 1Krón 9:22-33; Kulcsige: 1Krón 9:33 „Az énekesek, a léviták családfői soha nem pihenhettek kamráikban, mert éjjel-nappal végezniük kellett munkájukat.”
A templomi szolgálatok fontosságáról és pontosságáról az Ószövetség könyveiben több helyen olvasunk. Ebből is látszik Istenünk jelleme, tökéletessége és atyai szigora.
A papoknak és lévitáknak teljes idejüket a szolgálatra kellett szánniuk. Nem volt könnyű feladat a folyamatos szolgálat. A mi Megváltónknak, az Úr Jézusnak sem volt könnyű otthagyni a menny dicsőségét, de még nehezebb volt magára venni szennyes ruhánkat, hogy kibékítsen Atyánkkal sok szenvedés és kínhalál által. A mindennapi szolgálat se könnyű, de méltó a mi Istenünk, hogy Őt magasztaljuk; teljes odaadással, odafigyeléssel, pontossággal és áldozatkészséggel szolgáljunk neki.
Kérdezhetjük, hogy megéri ez nekünk? „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4:17-18). Ha megváltásban részesültünk, akkor tegyük a mindennapi szolgálatot az első helyre, és szolgáljunk teljes odaadással, nem nézve kényelmünket. Lelkiismeretesen és a legjobb minőségben végezzük szolgálatunkat!
Fodor Barnabás