Igehely: 1Kor 9:19-27; Kulcsige: 1Kor 9:24 „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.”
Pál, az apostoli szolgálatát illetően a saját módszereiről beszél, melyeket azért használ, hogy minél több embert megnyerjen a jó hírnek, s így megmentse őket.
Igehely: Fil 3:7-17; Kulcsige: Fil 3:14 „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”
Az embernek sok minden jelenthet értéket. Pál is így volt ezzel egy ideig. Pályafutása kezdetén sokat jelentett neki a származása és vallása. Amikor azonban találkozott Jézussal, teljesen megváltozott a látásmódja.
Igehely: Zsolt 27:1-14; Kulcsige: Zsolt 27:4 „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.”
A Zsoltárból kiderül, hogy Dávidot üldözik. Ellenség veszi körül, hamisan tanúskodnak ellene, bosszút lihegnek.
Igehely: Jn 9:13-17,24-38; Kulcsige: Jn 9:25 „Ő így válaszolt: Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.”
Az „egyet tudok” azzal a kérdéssel kapcsolatosan van megfogalmazva, hogy honnan való Jézus. A farizeusok határozottan állítják, hogy nem Istentől van, ezért nem lehet a Krisztus sem.
Igehely: Lk 18:18-27; Kulcsige: Lk 18:22 „Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!”
Jézus szerint ennek a fiatalembernek egy fogyatkozása volt: a vagyonához való ragaszkodása. Ez viszont egy olyan hiányosságnak bizonyult, amely kizárta őt Isten országából, az üdvösségből. A tanitványok, akik szemtanúi voltak a jelenetnek, megdöbbenten kérdezték: ki üdvözülhet akkor?
Igehely: Ef 5:28-33; Kulcsige: Ef 5:31 „Az ember ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.”
Pál arra mutat rá, hogy a házasság mögött Isten van, és annak működését is csak Ő ismeri igazán. A földi házasság pedig Krisztus és a Gyülekezet „házasságának” mintáját hívatott tükrözni.
Igehely: Mk 2:18–22 Kulcsige: Mk 2:20 „De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.”
Ebben a fejezetben a böjt kérdése kerül napirendre. Az Ószövetség csak a nagy engesztelés napján, évente egyszer írta elő a böjtöt, mint a bűnbánat jelét, de a farizeusok kiegészítették azt a hétfőn és csütörtökön való böjtöléssel. Ezért teszik fel a vádaskodó kérdést: „Miért böjtölnek a János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek” (18.v.)? Jézus rámutat, hogy miért nem böjtölnek az övéi (Mk 2:19–22), még szemléltetőket is használ. Először megkérdezi, hogy amíg együtt van a vőlegény a menyasszonyával, illik-e böjtölni?