2018. július 9., hétfő

DÉLELŐTT | 
Az imádság ereje

Igehely: Jak 5:12-28; Kulcsige: Jak 5:17 „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig.”

Jakab az imádkozást, mint eszközt tárja elénk, amit hit által mindnyájan használhatunk, de először megemlíti a szenvedést. Ha betegségben, bajban vagy szükségben vagyunk, hamarabb eszünkbe jut az imádság, de mi ne csak akkor imádkozzunk! Szükséges a dicséret is minden alkalommal Isten felé. Jakab itt csoportos munkáról beszél, mint együtt- és egymásért való imádkozásról. Bátorításként Illés személyét állítja elénk, mint aki példa a buzgó, hitből fakadó imádságra. Természetesen egyedül is szükséges gyakorolni az imádságot, dicsőítést Isten felé. De tegyük ezt a szűkebb családban és a nagycsaládban, gyülekezeti alkalmainkon is, ezzel is bátorítva egymást. Kezdjük a hét első munkanapját is Jézus Krisztussal, hiszen Ő hív mindenkit magához. (Mt 11: 28)

Oszd meg másokkal is ezen a héten Jézus hívó szavát! Légy kész mindenkor imádkozni nem csak magadért és családodért, hanem ha testvéred kér, legyél imatársa a szükségben. Ne felejts el soha hálát adni Istennek minden imameghallgatásért és tanuljuk meg az Úr Jézus imájából azt, hogy kéréseinket vessük alá az Atya akaratának.

Tóth József

DÉLUTÁN | 

Akinek még nincs, kérjen

Igehely: Jak 1: 5-8

Az Istentől kapott bölcsesség nagyon drága érték. Nem arról szól, hogy valaki mennyire éles elméjű (ez is Isten ajándéka, ha valaki alázattal szolgál vele), hanem az Isten akaratának megértése, és annak gyakorlatba ültetése minden nap. Olyan, mint egy korlát a mély szakadék szélén, mely megóv a mélybe zuhanástól, vagy mint lámpás, mely utat mutat a sötétben.

Isten olyan nagylelkű, hogy bátran kérhetjük Tőle a bölcsességet. Örömmel kész azt adni, de egyet vár: őszintén kérjük azt, mint Salamon király (2Krón 1:7-13). Isten látta a szívét, és örömmel tett eleget kérésének, mert ez népe javát is szolgálta, és a király ezzel a kéréssel egyúttal Izráel Istenének dicsőségét kereste. Te miért kérsz bölcsességet? Ha hiszed is, hogy megadja, meg nem is, az Ő útján is jársz, meg nem is, semmit nem fogsz kapni az Úrtól.

Az őszinteség mellett az Úr rendíthetetlen hitet vár, amellyel átvesszük az Ő ajándékát.

Ma este kérd az Urat: Uram, tegyél engem bölccsé, hogy teljes szívvel utadon járjak, és minden döntésemet akaratod szerint hozzam. Köszönöm, hogy meghallgattál!

Bányai István

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.