2018. július 5., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az adakozás nem szegényít le

Igehely: Péld 11:24-28; Kulcsige: Péld 11:25 „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.”

Ezek az igeversek nem a világ énközpontú elvét tárják elénk, hanem ellenkezőleg, a helyes alapelveket. Ezek csak akkor lesznek igazak mireánk, ha nem engedjük, hogy a szívünkhöz nőjenek anyagi javaink. Akkor tudunk szabad szívvel adakozni, ha készek vagyunk örömmel segíteni másokon. Jézus Krisztus szavai ma is érvényesek: „nagyobb boldogság adni, mint kapni”. Ha hála tölti el szíved minden anyagi javadért és mindezeket Istennek tulajdonítod, akkor lehetsz az Atya eszköze mások felé. Kérjük Urunkat, hogy tegyen áldássá mások számára azáltal, hogy meglátjuk szükségleteiket. A Példabeszédek írója figyelmeztet, hogy ha gazdag is vagy, akkor se bízzál vagyonodban! Bízzál az Úrban és Tőle függjön életed! A 24. versben találunk egy megfigyelést: aki bőven osztogat, az nem lesz szegényebb. De aki fösvényen fizeti ki a járandóságot, az nem lesz gazdagabb. Akár észleljük, akár nem, a világ figyeli életünket. Hallottam már olyan megállapításokat, mely szerint a hívők nem dolgoznak egy vasárnap sem, mégsem lesznek szegényebbek, mint azok, akik egybekötik a hétköznapokat a vasárnappal. Mi legyünk bölcsek, éljünk Isten gyermekeihez méltóan.

Tóth József

DÉLUTÁN | 

Sok nyomorúságon át

Igehely: ApCsel 14:19-23

Pál apostol meggyógyít egy sántát Lisztrában. A csoda miatt ördögi irigység fogja el az Antiókhiából és Ikóniumból odaérkező zsidókat, és halálra kövezik Pált. Mivel azonban Istennek még terve van vele, magához tér, és Barnabással együtt egy időre Derbébe mennek az evangéliumot hirdetni. A meglepetés ezután következik: Derbéből visszatérnek Lisztrába, Ikóniumba és Antókhiába. Ezt ki értheti? Csak azok, akik a Szentlélek vezetésére figyelnek, és mindenben az Úrnak engednek. Ha minket valahol valamilyen kellemetlenség ér, messzire elkerüljük azt a helyet. Ők azonban bátorítják a testvéreket a hitben való kitartásra. A bátorításuk hiteles.

Ha mi próbákon megyünk át, látjuk-e az igazi célt, és tudunk-e bízni Urunk megtartó kegyelmében annyira, hogy kétségbeesés helyett mi bátorítsunk másokat? Igénk egyértelmű válasza: Igen! Ha értékrendünket nem e világ befolyása, hanem a Biblia határozza meg, csodálatos mennyei erőt élünk át küldetésünkben. A Szentlélek segít kegyelem által bejutni Isten országába, és ebben másokat is segíteni. Ezt azonban imának, ha kell, böjtnek, és komoly odaszánásnak kell megelőznie!

Bányai István

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.