Igehely: Jer 14:1-15:4; Kulcsige: Jer 14:22 „Tudnak-e esőt adni a népek bálványai? Vagy az ég adja-e a záporesőket? Nem, hanem te, Urunk, Istenünk, benned reménykedünk: hiszen te alkottad mindezeket!”
Mennyire rémítő, kijózanító és tanulságos ez a hasonló értelmű szócsalád: hasztalan, hatálytalan, hiába, eredménytelen, sikertelen! Kiver tőle a veríték. Megtapasztalásától elönt a szégyen és a bosszúság! Lebénít!
Igehely: Jer 10:1-25; Kulcsige: Jer 10:10 „De az Úr igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király! Haragjától megrendül a föld, dühével szemben a népek tehetetlenek.”
E cím eszembe juttat egy eseményt. Egyik ifjúsági kirándulás alkalmával, több sátorba is benézve, ellenőriztem a tisztaságot és a rendet. Nagy rumli volt az egyik közepén, de a kupac tetején legfelül egy áhítatoskönyv, aminek az a címe, hogy Krisztus mindenek felett.
Igehely: Jer 9:1-25; Kulcsige: Jer 9:17 „Sietve kezdjenek elsiratni minket; a mi szemünk is hadd lábadjon könnybe, a mi szemünkből is omoljon a könny!”
Egy embernek a hűtlensége is fájdalmas. A jó pásztor példázatából látjuk, hogy az egy elveszett bárány is annyira értékes, hogy a biztonságban lévő 99-et otthagyja a pásztor, és az egy megmentéséért megy.
Igehely: Jer 8:1-23; Kulcsige: Jer 8:20 „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!”
Jeruzsálem pusztulása fokozatosan történt. Nebukadneccar, Babilónia királya háromszor ostromolta meg a várost, és mindegyik támadás komoly, káros következményekkel járt. Közben Isten figyelte népének reakcióját, és azt várta, hogy komolyan veszik ezek után a prófétai szót.
Igehely: Jer 7:1-34; Kulcsige: Jer 7:11 „Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el? Majd én is annak nézem! – így szól az Úr.”
Nem tudni, milyen lehetett Jeremiás idejében a templomba járási arány. Ma viszont látjuk, hogy sokfelé kiürülnek a templomok, némelyiket csupán múzeumként látogatják, másokat lebontanak, vagy más közönséges célra átalakítanak.
Igehely: Jer 22:1-19; Kulcsige: Jer 22:8 „Sok nép megy majd el e város mellett, és azt kérdezik egymástól: Miért bánt el így az Úr ezzel a nagy várossal?”
Képzeld magad Jeremiás próféta helyébe! Istentől kapsz feladatot arra, hogy menj a király palotájába. Az üzenet, amit át kell adni, vészjósló felszólítás. A címzett Júda királya, de szól az üzenet minden szolgájának is. Az üzenet világos: „Járjatok el törvényesen és igazságosan!
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.