Igehely: Jer 8:1-23; Kulcsige: Jer 8:20 „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!”
Jeruzsálem pusztulása fokozatosan történt. Nebukadneccar, Babilónia királya háromszor ostromolta meg a várost, és mindegyik támadás komoly, káros következményekkel járt. Közben Isten figyelte népének reakcióját, és azt várta, hogy komolyan veszik ezek után a prófétai szót. A látottakról beszámolt a prófétának is: „Figyeltem, és hallottam, hogy nem őszintén beszélnek. Senki sem bánja gonoszságát, és nem mondja: Mit tettem?! Mindenki össze-vissza futkos, mint a harcban száguldozó lovak”. Jogos a kérdés: „miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem? Miért ragaszkodik a csalárdsághoz, és miért nem akar megtérni?”
A Jer 8:10-17 versekben láthatjuk, hogy Júda konoksága miatt az ítélet is súlyos lesz. Nem tudni, hogy az ítélet hallatán hányan szomorodnak meg, de a próféta gyászának ad hangot: „Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel, beteg a szívem. Népem összetörése engem is összetört; gyászolok, rémület fogott el. Bárcsak a fejem víznek, és a szemem könnynek forrásává válnék! Éjjel-nappal siratnám népem megöltjeit.”
Ideje van a megszabadulásnak! Isten kegyelmének esztendeje hamar lejár, majd jön a bosszúállás napja! Már megszabadultál? Várod az Úr napját?
Nagy István
Tanítványok
Igehely: Jn 13:33-35; 1Jn 2:6 „Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.”
Egy ősi akadémia elsőéves hallgatóit bölcseknek, a másodéveseket filozófusoknak, a harmadéves hallgatókat pedig tanítványoknak nevezték. Heti sorozatunkban, önazonosságunkat (lelki identitásunkat) megfogalmazva, voltunk keresztyének, szentek, fiak, és most tanítványok. Láthatjuk, hogy Jézus ugyanazt a csoportot rövid időn belül többféleképpen szólítja meg: a 33-as versben gyermekeimnek, a 35-ik versben tanítványaimnak. Amikor búcsúzik övéitől, akkor úgy beszél velük, mint gyermekeivel, ha mint Mester, parancsol, akkor, mint tanítványokkal.
Jézushoz tartozni nagy kiváltság, Tőle tanulni megtiszteltetés! Ma esti tantárgyunk az egymás iránti szeretet gyakorlása. A thesszalonikai gyülekezet tagjainak már Pállal nem kellett tanulniuk ezt a leckét, mert őket maga az Isten tanította az egymás iránti szeretetre (más értelmezés szerint: Isten tanítványai vagytok magatok is) (1Thessz 4:9-10). Az igazi tanítvány ismertetőjele, hogy gyakorolja a testvérszeretetet, és ebben egyre inkább gyarapszik is. Ebben az önvizsgálatban segíthet a HH. 194. ének: „Hasonlít-e az életünk Ahhoz, Aki minket megváltott?”
Nagy István
