Mindennapi áhítatok

2021. április 14., szerda

Igehely: 1Jn 2:26-29; Kulcsige: 1Jn 2:28 „És most, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.”

Az Úr Jézus dicsőséges megjelenése dicsőséget fog hozni azok számára, akik hisznek benne. Ennek a ténynek a másik oldala is egyértelmű: szégyent és gyalázatot fog hozni a hitetleneknek, a hamis tanítóknak és a hamisságot cselekvőknek.

2021. április 13., kedd

Igehely: Jel 22:10-21; Kulcsige: Jel 22:11 „Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, de aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is!”

Igaz vagy hamis? Bűnös vagy szent? Élet vagy halál? Világosság vagy sötétség? – Ezek a lelki élet nagy kérdései. Vízválasztók vagy útelágazások, amelyek meghatározzák az ember örök sorsát.

2021. április 12., hétfő

Igehely: 2Thessz 2:13-17; Kulcsige: 2Thessz 2:15 „Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok.”

Az ámítás, tévelygés és hitehagyás korában nagyon aktuális számunkra ez a felszólítás. Az utolsó idők sodrásában – amikor az igaz is alig menekül meg (1Pt 4:18) – kell-e ennél időszerűbb felhívás? Álljatok szilárdan! Sok hasonló felszólítást találunk a Szentírásban.

2021. április 10., szombat

Igehely: Mk 13:9-20; Kulcsige: Mk 13:11 „Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.”

Egy másik nagyon fontos dolog, amire Jézus felhívja tanítványainak a figyelmét, és fel is készíti őket, az a szenvedés. A Krisztus követéséért és a róla szóló bizonyságtételért a tanítványokra a végidőkben nagy szenvedés vár.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”

Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).