2018. november 30., péntek

DÉLELŐTT | 
Szilárd hit

Igehely: 1Pt 5:8-11; Kulcsige: 1Pt 5:9 „Álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban.”

A Szentírás igazságaira nemcsak akkor szükséges odafigyelnünk, amikor valami felemelőt és reményt adót mond nekünk, hanem akkor is, amikor olyan kijózanító dolgokról ír, mint a mai igénk. Péter apostol célja itt a testvérek bátorítása és megerősítése, mégis fontosnak tartja, hogy figyelmeztesse is őket a Sátán körülöttük végzett pusztító munkájára. A fennálló szellemi harcban senki nem élhet közömbösen és felületesen, a Lélek fegyverzetére van szükségünk, hogy állva maradjunk és győzzünk Krisztusban. Pál apostol szerint a fegyverzet egyik része a hit pajzsa, amivel kiolthatjuk a gonosz tüzes nyilait. Péter apostol arra hív, hogy a szilárd hitünkkel álljunk ellen az ördögnek. Ha meglankad a hitünk, a kísértő területet kap életünkben és elkezdi romboló munkáját. Továbbá emlékeztetnünk kell magunkat, hogy nem magányosan harcolunk és szenvedünk, hanem közösen mindazokkal, akik világszerte testvéreink.

Hogyan tapasztaljuk életünkben a gonosz tőrbeejtő és megcsaló munkáját? Elég szilárd a hitünk, hogy harcoljunk ellene, vagy csak a saját erőnkkel védekezünk?

Bálint Dávid

DÉLUTÁN | 

Félje az Urat az egész föld!

Igehely: Zsolt 33:1-22

Isten dicsőítése az igazak és a hűségesek kiváltsága, amit hangszerekkel és hangunkkal is kifejezhetünk. Minderre azért méltó az Úr, mert szava igaz, cselekedete hűséges, szereti az igazságot, szavára állott elő minden… Őt félni nem rettegést, hanem örömöt és boldogságot jelent, mivel figyeli az életemet, tanácsol a nehéz helyzetekben, véghezviszi akaratát minden ellenséges gondolattal szemben, és meghiúsítja az ember elképzelését, ami nem hoz szabadulást, bármilyen sokan szeretnék azt.

Az Úr félelme nem az én erőmet, hanem az Úrét helyezi előtérbe. Nem az én hősiességemre, hanem az Úréra mutat, aki szemmel tartja a föld hűségeseit, akik félik Őt és kegyelmében bíznak. Kimenti lelkemet a szellemi halálból és eltart a nehéz próbák, szükségek idején. Ha ez nem is mindig jön azonnal, érdemes várni rá, aki biztos segítséget nyújt övéinek.

Mindezek serkentsenek minket a benne való örömre, vígságra és nevében való teljes és töretlen bizalomra. Féld az Urat Isten népe!

Kiss Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.