Igehely: Zsid 4:11 „Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.”
Az eredeti olvasók számára, „igyekezni” azt jelentette, hogy teljes mértékben bízzanak Jézus Krisztus váltságmunkájában, és ne tartsák szükségesnek emellett az ószövetségi törvény betartását az üdvösséghez. Csak ez vezet ahhoz a nyugalomhoz, amire a lélek áhítozik.
Igehely: Zsid 4:9-10; Kulcsige: Zsid 4:10 „Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.”
A szombat igazi jelentésére utalva a levél írója kijelenti, hogy a Józsué vezette honfoglalás után a „szombati nyugalom még ezután vár az Isten népére”. (9. v.) Ezt azok tapasztalják meg, akik „megnyugodnak munkájuktól, mint Isten is a magáétól” a teremtés után. Milyen munkától?
Igehely: Zsid 4:1-8; Kulcsige: Zsid 4:1 „Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről.”
A szent író összekapcsolja a szombat és Kánaán jelentésének képét, és egy olyan nyugalomról beszél, amit egyedül Jézus Krisztusban kaphatunk.
Igehely: Zsid 3:17-19; Kulcsige: Zsid 3:18 „És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak?”
Az ember már gyermekkorában megtanulja, hogy az engedetlenség bűn, és ennek következményei vannak. Mégis elfelejti felnőttként, hogy az engedelmesség több az áldozatnál. Sokszor azért, mert néha könnyebb áldozatot bemutatni, mint megalázkodni és engedelmesnek lenni.
Igehely: Zsid 3:15-16; Kulcsige: Zsid 3:15 „Mert amikor ezt mondja az Írás: «Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor».”
A történelem sok tanulságot hordoz, de csak akkor lesz hasznos számunkra, ha tanulunk a múltból. Pál apostol mondja a korinthusiaknak, hogy az ószövetségi nép történelme azért íratott meg, hogy a tanulságunkra legyen (1Kor 10:11).
Igehely: Zsid 3:14 „Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.”
Gyakran találkozhatunk Pál apostol leveleiben a következő kifejezésekkel: „Krisztusban lenni”, „Krisztusban maradni”, „Krisztusban élni”. Az élő hit alapja az, hogy Krisztusban vagyunk, Krisztus pedig bennünk van. Így lehetünk teljes mértékben egységben vele, és általa az Atyával.
Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”
Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).