Igehely: Ám 5:18-20; Kulcsige: Ám 5:20 „Bizony, sötét lesz az Úr napja, nem világos, vaksötét lesz, fénysugár nélkül!”
Isten nélkül reménytelen lenne a halandó ember élete, s életének a vége. Ezért szólította fel Isten az Ő népét, hogy Őt keressék és élni fognak (Ám 5:4,6).
Igehely: Mt 13:36-43; Kulcsige: Mt 13:40 „Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén.”
Jézus Krisztus magyarázata folytán még inkább megismerhetjük ennek a példázatnak a jelentését. Jézus Krisztus, amikor a földön járt vetette a jó magot, hirdette Isten országának evangéliumát, hirdette a bűnbocsánat lehetőségét, és a bűnből való szabadulást (Lk 4:18-19).
Igehely: 1Thessz 4:13-18; Kulcsige: 1Thessz 4:13 „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.”
Isten az ő gyermekeit nem akarja tudatlanságban, reménytelenségben hagyni az elhunytakkal kapcsolatosan. Isten Igéje világosan hirdeti, hogy Isten Jézus által előhozza azokat, akik az Úrban haltak meg, attól függetlenül, hogy mikor éltek és mikor haltak meg.
Igehely: Mt 25:31-46; Kulcsige: Mt 25:32 „Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.”
Nem mindegy, hogy egy iskolai tanév végén valaki dicséretben részesül vagy feddésben. Mennyivel inkább nem mindegy ez az utolsó ítéletkor!
Igehely: Mt 24:32-51; Kulcsige: Mt 24:39 „És semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.”
Egy nap két kislány beszélget az iskolában, s az egyik mondja a másiknak: „Hallom, az iskola vezetősége a héten ellenőrzést tart az iskolában.” A másik kislány asztala rendetlen, piszkos volt, ezért ő azt mondta: „Holnap majd rendet teszek”.
Igehely: 1Móz 18:16-33; Kulcsige: 1Móz 18:27 „Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok.”
Megérett a világ a pusztulásra – halljuk egyre gyakrabban az elkeseredett megállapítást, ami igaz is, csakhogy a világ már az Édenkertben megérett a pusztulásra, hiszen Isten szentsége és igazsága egy bűnnel sem fér össze.
Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”
Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).