Igehely: Zsid 13:8–16 Kulcsige: Zsid 13:14 „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.”
Az újszövetségi kinyilatkoztatás nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a Krisztust követő hívő felkészülten, a múlandók közti forgolódásából győzelmesen lépjen át a „maradandó városba”. Az itt élő, dolgozó ember kísértése, hogy szinte minden erejével a földi élettel járó feladataira koncentráljon.
Igehely: Zsid 13:7,17; Kulcsige: Zsid 13:17 „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.”
Az Ige tanítása magába foglalja a hívő ember világi vezetők iránti magatartásának rendjét, a gyülekezeti vezetés iránt készségét és szól a családi vezetés szükségességéről is. Legyünk Isten jó tanulói!
Igehely: Zsid 13:1-6; Kulcsige: Zsid 13:6 „Ezért bizakodva mondjuk: «Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?»”
Lelkipásztori szolgálatom utolsó tíz-tizenöt évében döbbenten ismertem fel, hogy a világból megtérők között szinte nem is volt olyan, akinek rendezett családi háttere és rendezett élete, vagyoni helyzete lett volna. Élhetetlen élethelyzetek!
Igehely: Zsid 12:18-29; Kulcsige: Zsid 12:25 „Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk.”
Egyikünk sem állíthatja, hogy az Úr szavának mindig, mindenben eleget tesz. Mellőzhetetlenül fontos kérdés számunkra, hogy a Krisztusban hívő esetenként, miért utasítja el Isten szavát. Engedetlenségünk akart vagy akaratlan elutasítása az Ő szavának.
Igehely: Zsid 12:12-17; Kulcsige: Zsid 12:15 „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.”
Ahogy a tegnapi áhítatban is szó esett róla, a megkeseredés fertőző lehet. Ez egyféle nyomorúságos lelkület, amit keserű szavakkal, gesztusokkal közvetítünk mások felé, részvétet, megértést keresve önmagunk iránt.
Igehely: Zsid 12:4-11; Kulcsige: Zsid 12:7 „Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja?”
Gyakran látok megfáradt testvéreket, hallok megkeseredett kifakadásokat hívőktől olyan velük megtörtént események miatt, melyeket – ha jól dolgozzák fel, akár – lelki életük nemesedésére, jellemfejlődésükre is jó hatással lehetett volna.
Igehely: JSir 3:52–58; Kulcsige: JSir 3:57 „Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!”
Jeremiás a panaszénekében bejárja a hívő ember lelkének mélységeit és magasságait. Mi is ismerjük ezt az utat: olykor magunkon érezzük az Isten sújtó kezét, majd bizakodni kezdünk, amikor megérezzük az ő szeretetét és hűségét. Meglátjuk az önvizsgálat fontosságát, a bűnbánat, megtérés szükségét, az ellenség támadásai kereszttüzében az Úr védő szárnyai alá menekülünk. A próféta őszinte szívvel hívja segítségül a Mindenhatót: az Úr ügye miatt éri a támadás, kiönti a szívét Istene előtt.