Igehely: Zsolt 139:1-24; Kulcsige: Zsolt 139:4 „Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.”
Dávid megvallja, hogy az Úr szándékai életével kapcsolatban milyen drágák neki. Nehéz időszak, mert király is volt, de mégsem, felkenték, de Saul uralkodott, sőt üldözte, és még olyan álnok emberek is voltak körülötte, akik szépet mutattak, de rosszat akartak neki.
Igehely: Mt 7:7-12; Kulcsige: Mt 7:11 „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?”
Az Úr Jézus az imádkozás fontosságát gyakran hangsúlyozta. Tanítványait tanítja külön is imádkozni. Az evangéliumok szépen bemutatják imaéletét, melyben a rendszeresség, bensőségesség, őszinteség minket is imádkozásra ösztönöz.
Igehely: Ézs 9:1-6 (9:2-7); Kulcsige: Ézs 9:5 „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!”
Milyen aranyos, értelmes, ügyes, nagyos! – fakad ki belőlünk sokszor, ha kisgyermeket látunk. Néhány éves korában már feltesszük a kérdést, hogy vajon mi lesz ebből a gyermekből? Jellemzői, képességei alapján próbáljuk kitalálni a pályát, amit majd befuthat.
Igehely: Ézs 7:14; Kulcsige: Ézs 7:14 „Ezért maga az Úr fog jelet adni nektek: Íme, egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezi majd el.”
Immánuel: Velünk az Isten! Ézsaiás próféta a szír-efraimi háború idején megjövendöli Áház, júdai királynak, hogy az ellene szövetkezett izráeli és damaszkuszi királyok támadása kudarcot fog vallani. Az ígéret megerősítéseképpen arra biztatja a királyt, hogy kérjen jelt az Úrtól.
Igehely: Jn 1:1-5; Kulcsige: Jn 1:1 „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.”
Az evangéliumok Jézus életművét és váltságmunkáját mutatják be különböző megvilágításban. Megkezdik születésével, gyermekkorával, majd tetteit, csodáit, végül halálát és feltámadását írják le. Egyedül a János evangéliuma kivétel, ahol János Jézus személyét az örökkévalóság irányából vezeti be.
Igehely: Jn 4:39-42; Kulcsige: Jn 4:42 „Az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.”
Hétköznapi szóhasználatban isteni és emberi szabadítókra vonatkozik ez a kifejezés. Az istenek kimentik a halandókat különböző veszélyekből.
Igehely: JSir 3:52–58; Kulcsige: JSir 3:57 „Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!”
Jeremiás a panaszénekében bejárja a hívő ember lelkének mélységeit és magasságait. Mi is ismerjük ezt az utat: olykor magunkon érezzük az Isten sújtó kezét, majd bizakodni kezdünk, amikor megérezzük az ő szeretetét és hűségét. Meglátjuk az önvizsgálat fontosságát, a bűnbánat, megtérés szükségét, az ellenség támadásai kereszttüzében az Úr védő szárnyai alá menekülünk. A próféta őszinte szívvel hívja segítségül a Mindenhatót: az Úr ügye miatt éri a támadás, kiönti a szívét Istene előtt.