Igehely: ApCsel 18:1-4; Kulcsige: ApCsel 18:2 „Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából.”
Időközönként hangsúly kerül egy-egy igei szolgálatban arra, hogy sokkal könnyebb megélni a hívő életet, a krisztusi örömöt akkor, amikor megfelelő környezetben vagyunk.
Igehely: Bír 16:4-21; Kulcsige: Bír 16:18 „Amikor Delila látta, hogy egészen feltárta előtte a szívét, elküldött, és hívatta a filiszteusok városfejedelmeit, és ezt üzente: Most jöjjetek, mert egészen feltárta előttem a szívét! A filiszteusok városfejedelmei elmentek hozzá, és a pénzt is vitték magukkal.”
Ismert, ugyanakkor szomorú történetet olvastunk. Azon túl, hogy Sámson a szövetségen kívül, nem Isten, hanem csupán a szeme szerint választott feleséget, különböző rossz tulajdonságokkal találkozunk, amelyek megrontják a házastársi kapcsolatot, tisztaságot.
Igehely: 1Pt 3:1-8; Kulcsige: 1Pt 3:8 „Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak.”
Igénk első felében Péter egy különleges kérdésre ad választ. Hogyan tud a hívő, Istent félő feleség jó hatással lenni akár hitetlen, akár hitben elgyengült férjére? A házasság egyben tartásáért, akár a férj figyelmének a megragadásáért, különböző módon megnyilvánulhat a feleség.
Igehely: Mt 19:3-12; Kulcsige: Mt 19:6 „Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!”
Az Isten és ember közötti kapcsolatban gyakran említésre kerül az ember lázadó természete és Isten folyamatos ragaszkodása.
Igehely: Zsid 4:3 „Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondta Isten: «Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.» Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta.”
„Mitől jó a házasság?” – merülhet fel a kérdés ma a társadalomban, amikor ennek az intézmények az értékeit minden oldalról támadja az ellenség. Amennyiben a felek egészséges kapcsolatban élnek, a házasság akár a menny ízét is képes felidézni.
Igehely: Ef 5:22–33; Kulcsige: Ef 5:33 „De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.”
Házassági felkészítők alkalmával találkozhatunk azzal a figyelmeztető gondolattal, hogy mindegyik fél az otthonról hozott életmintákkal lép be a házasságba. Lehetnek ezek a minták jók, vagy akár rosszak, de mindenképp fontos felismerni egymás otthonról hozott „csomagját”.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.