Igehely: Zsolt 69:1-19; Kulcsige: Zsolt 69:10 „Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.”
Életünk néha örvényben vergődés, amelyben nincs szilárd talaj, csak süllyedés. A leghalálosabb örvényt Jézus szenvedte el, mikor magára vette bűneinket, és a keresztfára vitte.
Igehely: Jn 18:1-11; Kulcsige: Jn 18:4 „Jézus pedig tudva mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: Kit kerestek?”
Jézus Krisztus eltávozásának ideje elérkezett. Megváltónk tisztában volt mindazzal, ami rá várt. Ebben a tudatban előrement vagy „kiment”, de nem pusztán a kertből, vagy a fák árnyékából a holdfénybe, vagy a tanítványok köréből. Előrement az isteni cél beteljesítésére.
Igehely: Jn 17:20-26; Kulcsige: Jn 17:20 „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem.”
Jézus Krisztus a napjainkban élő követőiért imádkozik, jobban mondva a minden időben jelenlévő gyülekezetekért. Imádkozott előzőleg azért, hogy az Atya tartsa meg a követőit, most pedig közbenjár az egységükért.
Igehely: Jn 17:9-19; Kulcsige: Jn 17:14 „Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.”
Miközben tanítványaiért imádkozott, Jézus Krisztus nagyon jól tudta, hogy segítségre lesz majd szükségük. Ezért küldte el Szentlelkét, ezért járt közben a megtartatásukért. Ebből az imádságból kiderül, hogy hívő emberként élni nem azt jelenti, hogy kiköltözünk a világból.
Igehely: Jn 17:1-8; Kulcsige: Jn 17:1 „Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged.”
John Knox, a 16. században élt híres skót reformátor a János evangéliuma 17. fejezetét a Szentírás temploma szentek szentjének nevezte. Ebben a részben látható az, ahogy Jézus Krisztus mind közelebb kerül a halálához.
Igehely: Jn 16:25-33; Kulcsige: Jn 16:25 „Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról.”
A tanítványok nemcsak a szomorúság nehézségével néztek szembe, hanem azzal is, hogy sok minden rejtve volt még előttük Isten igazságaiból. Különleges három év állt mögöttük, mivel lépten-nyomon hallhatták a Mester tanítását, és láthatták a csodáit.
Igehely: 1Jn 2:1–6 Kulcsige: 1Jn 2:3 „Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait.”
János int minket arra, hogy a mindennapokban éljük meg a hitünket, hogy ne vétkezzünk. Megadja ehhez a szükséges utasításokat is. Mintha ellentmondás lenne a felsorolásban, de tulajdonképpen felnyitja a szemünket. Azt mondja, hogy ne vétkezzünk. Számunkra ez lehetetlen, ezért folytatja a gondolatot azzal, hogy ha bűnbe estünk, van megoldás Jézusnál. Ő a Pártfogónk az Atyánál, a meghalt és feltámadt Úr Jézus. Ő mindenben tökéletes volt. A nagypénteki események előtt, amikor alaposan megvizsgálták (mint a húsvéti bárányt), semmi rosszat nem találtak benne.