Igehely: Jn 17:20-26; Kulcsige: Jn 17:20 „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem.”
Jézus Krisztus a napjainkban élő követőiért imádkozik, jobban mondva a minden időben jelenlévő gyülekezetekért. Imádkozott előzőleg azért, hogy az Atya tartsa meg a követőit, most pedig közbenjár az egységükért. Fontosnak tartja, hogy tanítványai minden korban megtapasztalják azt a lelki egységet, amely közte és Atyja között nyilvánvaló. Tanítványai gyakran az önzés, a versengés és a széthúzás lelkületével szóltak; ez bizonyára minden alkalommal bántotta a Megváltó szívét. Mit érezhet most, amikor látja a mai gyülekezetek állapotát, a hívő emberek egységének hiányát? Thomas Brooks puritán prédikátor ezt írta: „A viszálykodásnak és a megosztottságnak nem a keresztyéneket kellene jellemeznie. Az nem csoda, ha a farkasok támadják a bárányokat, de ha az egyik bárány támadja a másikat, az természetellenes és szörnyű.”
Mi az, ami összekötheti a hívő embert hívő társaival? Nem más, mint Jézus Krisztus személye. Ennek érdekében járjunk mi is közben az Atyánál gyülekezeteink egységéért! E közbenjárás mellett pedig legyünk készek arra, hogy az egységet munkáljuk inkább, mintsem akadályozzuk!
János Csaba
Az Egyiptomba elhurcolt Jeremiás szolgálata
Igehely: Jer 43:1-13; Kulcsige: Jer 43:7 „Elmentek tehát Egyiptomba, mert nem hallgattak az Úr szavára, és eljutottak Tahpanhészig.”
Istennek szolgálni sohasem volt könnyű és akadálymentes. Főleg olyan helyzetekben nem, amikor sem a körülmények, sem a közeg, amiben szolgálsz, nem könnyíti meg azt, hogy örömmel tedd, amit elvár tőled az Úr. Jeremiás prófétának Isten parancsára arra kellett a népet figyelmeztetnie, hogy ne bízzanak Egyiptomban, és ne meneküljenek oda. Nem hallgattak rá, sőt Jeremiás próféta is Egyiptomba került, de nem önszántából, hanem azért, mert a saját népéből valók hurcolták oda. Mindezek ellenére Jeremiás mindig azt hirdette, amit az Úr üzent általa, és mindig azt tette, amit Isten várt el tőle. Ezt várja el az Úr minden szolgájától.
Az Úr Jézus Krisztus a tökéletes példa arra, hogy bár otthagyta a mennyei dicsőséget, hogy megmentse az emberiséget, mégis gyűlöletet, elutasítást, hitetlenséget, szenvedést, és végül halált szenvedett. Mégis kitartott, és elvégezte azt, ami az Atya akarata volt számára, megmentve téged. Azt várja az Úr, hogy a szolgálatodban legyél kitartó, igyekezve, hogy ne embereknek, hanem Istennek felelj meg.
János Csaba
