Igehely: Lk 13:10-17; Kulcsige: Lk 13:13 „És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.”
Ezt az asszonyt 18 éve tartó fájdalmas görnyedtsége nem gátolta abban, hogy részt vegyen a zsinagógai tanításon. Az Úr meglátta őt és előszólította, mert együtt érzett vele. Biztatóan szólt hozzá, gyógyító kezeit rátette, és azonnal feloldozta őt kínzó megkötözöttségéből. Az asszony felegyenesedett és dicsőítette az Istent. A Mindenható méltó a dicséretre mindenkor. Ezt még hatásosabban tudja tenni valaki akkor, ha személyesen tapasztalta meg az Úr gyógyító, föloldozó hatalmát és szeretetét. Akik szemlélői voltak a zsinagógában Isten csodatételének, azok is örültek. A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott, mert a gyógyítás szombaton történt. Nem merte az Úr Jézust hibáztatni, inkább a sokaságnak mondta: „Hat nap van, amelyen munkálkodni kell, azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne pedig szombaton”. Beteg bárki lehetett szombaton is ezek szerint. A gyógyítás okozott gondot. A rendszer fontosabb volt, mint az egyén. Az elöljáró és társai tényleg tudták gyógyítani hat napon át a betegeket a zsinagógában? Ha nem, akkor nagy képmutatók voltak, mert állataikkal szombatonként is jól bántak. Mi ma engedjük-e, hogy az Úr bármikor, bárhol szabadon cselekedjen? Tetteiért dicsérjük Őt, akár felállva?
Gergely Pál
Haszontalanból hasznos
Igehely: Filem 8-20
Onézimosz (neve „hasznos”), Filemon szökött rabszolgája volt. Nem sokat tudunk róla, csak annyit, hogy gazdája hívő volt, és házánál gyülekezet működött. Hallhatta az evangéliumot, láthatta gazdája életében a változást, de ő nem követte. Szabad életre vágyott, ahol azt tehet, amit akar. A lázadó, szabadságról álmodó fiatalember, kétszeresen is rabszolga. A rabszolgatörvénynél egy sokkal erősebb törvény uralkodott a lelkében: a bűn és halál törvénye. Gazdája megbecsülését nem tudta viszonozni, inkább visszaélt vele: meglopta és megszökött. Igazából ez a mi történetünk is. De Isten megmentő kegyelme rátalált a szökött rabszolgára. Valahogy eljutott Pálhoz, aki éppen a római börtönben volt. Pál Jézushoz vezette ezt a rabszolgafiút, akinek megváltozott az élete, és hálából ott maradt, hogy szolgálja az apostolt. Pál viszont visszaküldte őt Filemonhoz egy merész kéréssel. Arra kéri hittestvérét, hogy haszontalan, szökött rabszolgáját fogadja vissza, úgy, mint testvérét Krisztusban. Lehet ilyet kérni? Minek az alapján? A Krisztus áldozatáért lehetséges. Ilyen csodálatos Isten kegyelmének a munkája.
Péter István
