2018. március 17., szombat

DÉLELŐTT | 
A változás elfogadása

Igehely: Lk 12:54-56; Kulcsige: Lk 12:56 „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?”

Talán nem telik el nap, hogy ne néznénk meg az időjárás-előrejelzést. Napjainkban a fejlett technika segítségével az „idő próféták” elég pontosan prófétálnak. De történik úgy is, hogy az általuk mondottak nem teljesülnek. Jézus földön járása idején az időjárás előrejelzés megfigyelésen, hosszú évek tapasztalatain alapult. A Mester kijelentése szerint elég jók voltak benne az akkori emberek. A megfigyelést és a tapasztalatot elég jól alkalmazták. Lelki vonatkozásban ez már nem volt mondható róluk. Habár látták a jeleket, melyeket Jézus tett, nem voltak képesek belőlük jövőre vonatkozó következtetéseket levonni. Pedig ez fontosabb lett volna, mint az időjárás ismerete. Lelki tompaság jellemezte őket. Sokan még mindig az általuk legfontosabbnak tartott törvényhez ragaszkodtak, pedig „a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására” (Róm 10:4). Az Úr képmutatóknak nevezi őket. Pál apostol ezt írja a Róm 3:20a-ban: „Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte”. A jó változás tehát Krisztusban van, csakis általa lehet üdvözülni. Hiszed-e ezt?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A valóság Krisztus

Igehely: Kol 2:16-17

Rettenetes rontást okozhat Krisztus gyülekezetében a látszatra törekvők jelenléte és mindenféle aktivitása. A Kolosséi gyülekezetben is voltak olyan tanítók, akik a hit dolgaiban kezdőket megzavarták tanításaikkal. A kegyelemből hit által nyert üdvösséget, tanításuk szerint csak akkor tudhatják magukénak, ha bizonyos dolgokat nem tesznek, másokat pedig gyakorolnak. Tanításukkal megtagadták az igazságot, hogy Krisztus a valóság. A hívők már nem az árnyékban élnek, hanem a fényben. A felsőbbrendűségre törekvés, hamis buzgalommal öntelt felfuvalkodottságra vezet. A látszatkegyesek portréja alapján vizsgáljuk meg a Valósággal, Krisztussal való kapcsolatunkat. Ez meghatározza szolgálatunk minőségét és testvéreinkkel való kapcsolatunkat is. A bajkeverő portréja: a) Lelkesedésének jellemzője: emberi parancsok és rendelések követése, alázatoskodás, böjt, ünnepek… b) Tekintélyének alapja: látomások, angyalok tisztelete, bölcselkedés. c) Tévedésének gyökere: felfuvalkodás, testben bizakodás.

A Főhöz kell ragaszkodnunk, Krisztust kell magunkra öltenünk, hogy valóságos szentségben és igazságban szolgálhassuk őt.

Péter István

 Napi áhítat

Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”

„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére. Igaz, csakhogy egyrészt ott a világ – görögül kosmos – szó az emberekre utal, itteni igénkben pedig az Istentől eltávolodott, vele teljesen szembenálló közegre, ami nem az Atyától van. A három ezt leíró kifejezés jól átfogja és bemutatja, hogy a testi és önző kívánságok, kiegészülve a büszke életmóddal mennyire Istentől idegen gondolkodást és viselkedésmódot eredményeznek. Ezekhez a megalapozottan hívő, folyton fejlődő keresztényeknek nem lehet semmi közük (Jak 4:4).