Igehely: Neh 9:1-15; Kulcsige: Neh 9:6 „Uram, te vagy egyedül! Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindnyájuknak. Téged imád a mennyei sereg.”
A sátoros ünnep után, a nép most újabb lépést tesz az Istennel való közösség megújítására. Az egész 9. fejezet mondhatni egy hosszú vallomásos imádság, amelyben a nép feleleveníti saját történelmét.
Igehely: Neh 8:1-18; Kulcsige: Neh 8:13 „Másnap azután összegyűltek az egész nép családfői, a papok és a léviták Ezsdrásnál, az írástudónál, hogy még jobban megértsék a törvény szavait.”
Mindennapi életünket a döntéseink határozzák meg, és nem mindegy, hogy milyen szempontok alapján hozzuk meg ezeket az elhatározásokat. Isten igéje nem arra való, hogy az imaházainkban hagyjuk, mivel hétköznapjaink alatt is igen nagy szükségünk van rá. Fontos kívánni az Isten szavát.
Igehely: Neh 7:60-72; Kulcsige: Neh 7:72a „A papok, a léviták, a kapuőrök és az énekesek, a köznépből valók és a templomszolgák, tehát egész Izráel letelepedett a maga városaiban.”
Az előző versekben a fogságból hazatértek névsorát olvashatjuk, ami sok ismeretlen nevet tartalmaz. Vezetők, a nemzet fejei, papok, léviták, énekesek, kapuőrök, Salamon szolgái fiainak nevei. A származásukat igazolni nem tudók korlátozott jogokkal rendelkeztek.
Igehely: Neh 6:15-7:3; Kulcsige: Neh 6:16 „Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nem tartották többé olyan nagyra magukat, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett csak véghezvinni ezt a munkát.”
Isten segítségével a munka hamar befejeződött. Milyen öröm lehetett a nép szívében! Az ellenség viszont a saját kelepcéjébe sétált, mivel erőt vett rajtuk az a félelem, amit a vezetőknél és az építőknél szerettek volna látni.
Igehely: Neh 6:1-14; Kulcsige: Neh 6:8 „Én azonban ezt üzentem neki: Nem történt semmi olyasmi, amit te állítasz, csak magadtól találtad ezt ki.”
Jeruzsálem falai felépültek. Már csak a kapuk helyreállítása maradt, amit az ellenség egyre durvább módszerekkel igyekezett megakadályozni. Jól tudták: ha a vezetőt sikerül megfélemlíteniük, elérték céljukat, mert a munka leáll.
Igehely: Neh 5:9-19; Kulcsige: Neh 5:13c „Az egész gyülekezet áment mondott rá, és dicsérte az Urat. A nép pedig eszerint járt el.”
Akik a cselekedeteinket látják, vagy gyalázni, vagy dicsőíteni fogják Istent (Róm 2:24; Mt 5:16). Viselkedésünk vagy az Isten iránti szent félelmet, vagy annak a hiányát árulja el. Isten Dávidnak mondott szavai óriási figyelmeztetést jelentenek nekem (2Sám 12:14).
Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”
Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).