Igehely: Mt 24:3-14; Kulcsige: Mt 24:14 „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.”
Úgy látszik, hogy a templomi istentisztelet után Jézusnak szüksége van egy kis csendességre. A tanítványok viszont elég komoly kérdést feszegetnek, amit Jézus úgy válaszol meg, hogy felhívja figyelmüket egy nagyon fontos dologra: „vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen titeket!”
Igehely: Róm 15:22-29; Kulcsige: Róm 15:24 „Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.”
Spanyolország Kr.e. 133-ban római uralom alá került és adófizetővé vált. Pál apostol idejében ott sok zsidó élt, és azért vágyakozott arra, hogy ott is hirdesse Krisztust. Talán be is következett ez, és így eljutott a nyugati világ végéig.
Igehely: Ézs 52:1-13; Kulcsige: Ézs 52:10 „Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára; meglátják majd mindenütt a földön Istenünk szabadítását.”
Az ember, természetéből adódóan, mindig nagyobbra és többre vágyik. Uralkodók, népek vezetői leigáztak népeket, elfoglaltak területeket, aztán dicsekedtek, hogy milyen erősek és hatalmasak. Mégis milyen parányi ez a földi hatalom az Isten hatalmával szemben!
Igehely: Ézs 49:1-13; Kulcsige: Ézs 49:6b „A népek világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.”
Mai igénkben az Úr szolgája ajkán éles kardként hatol Isten üzenete a nép felé, de hiába. Izráel nem hallgat a prófétai szóra. Ezért az Úr a világosságát kiterjeszti a föld végéig. Immár nemcsak a választott népé az üdvösség, hanem mindenkié.
Igehely: Zsolt 96:1-13; Kulcsige: Zsolt 96:10 „Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az Úr! Bizony szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket.”
Az egész világhoz intézni felhívást igencsak nagy feladat, de Isten ezt nem egy emberre bízta. Ebben a zsoltárban az egek Alkotójáról, a világmindenség Teremtőjéről van szó, aki minden fölött áll, még a bálványistenek fölött is.
Igehely: Mt 28:16-20; Kulcsige: Mt 28:20 „Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Az engedelmesség nem velünk született tulajdonság. Nem szeretjük, ha parancsolnak nekünk. De Jézus többször is parancsolt gonosz lelkeknek, tanítványoknak, szélnek, víznek. Amikor készül eltávozni e földről, magához rendeli apostolait, és személyesen adja ki utolsó parancsát.
Igehely: 1Pt 3:8–17; Kulcsige: 1Pt 3:15 „Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”
Élő reménység. – Ez látszik kívülről is. A szívünkben lakozó, megszentelő Isten táplálja ezt a reménységet, ami valójában több mint reménység – megbizonyosodás.
Ha kérdeznek, tudsz-e bizonyságot tenni erről a reménységről, szelídséggel és félelemmel?
Ha nem kérdeznek, a puszta jelenléted, magatartásod, beszéded, tükrözi-e ezt az élő reménységet, meggyőződést?
Isten gyermekeinek az élet minden helyzetében be kell mutatniuk az élő Jézus Krisztust, aki által van a mi élő reménységünk! Imádkozz, hogy ma is tudd ezt megtenni!