Igehely: Jn 3:1-12; Kulcsige: Jn 3:3 „Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.”
Jézus beszélgetése Nikodémussal sok tanulságot közvetít. A beszélgetés éjszaka volt. Egy zsidó tanító elismerte, hogy Jézus Istentől jött. A jelek, amiket látott, közelebb vitték hozzá. Éjjel jött, hogy minél kevesebben lássák, és ne legyenek ott Jézus körül mások a beszélgetés ideje alatt.
Igehely: Jn 2:23-25; Kulcsige: Jn 2:23 „Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett.”
Csodákra éhes emberek vették körül Jézus Krisztust. Jelt követeltek. Az új jel a templom lerombolása, és három nap alatt való felépítése. Ez teljesen elképzelhetetlen volt a zsidók számára. Nagyon jól tudták, hogy a templom negyvenhat évig épült, és lehetetlen három nap alatt felépíteni.
Igehely: Jn 2:13-22; Kulcsige: Jn 2:15 „Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította.”
Jézus Krisztus többször megjelent a zsidó ünnepeken. Húsvét előtt is felment Jeruzsálembe, és bement a templomba. A templom az imádság helye kell legyen: „örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak” (Ézs 56:7). „Az én házamat imádság házának nevezik.” (Mt 21:13).
Igehely: Mt 3:13-17; Kulcsige: Mt 3:16 „
Sokszor olvasunk a Bibliában a megnyílt az égről, amely az Isten és ember közötti kapcsolatot szimbolizálja.
Igehely: Jn 1:32-34; Kulcsige: Jn 1:33 „Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.”
„Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.” János kijelenti, hogy aki elküldte őt, vagyis Isten mondta neki: „akire látod leszállani a Lelket, Ő az. És én láttam, és bizonyságot tettem róla, hogy ő az Isten Fia.” Ő a Messiás, akit annyira vártak.
Igehely: Jn 1:29-30; Kulcsige: Jn 1:29 „Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!”
János részletesen beszámolt Jézus kilétéről. Elmondta, hogy Ő az Isten Fia. A jeruzsálemi küldöttség valószínűleg nem volt megelégedve Bemerítő János válaszával, mert már aznap visszatértek megbízóikhoz.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.