2025. január 2., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Bemerítő János színre lépése

Igehely: Mk 1:4–5 „Megjelent Keresztelő János a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.”

János, aki előkészíti az utat az Úr Jézus Krisztusnak, végzi a rá bízott munkát. Megtérésre hív, és a döntéseket a bemerítéssel meg is pecsételi. Azok az emberek, akik odamentek, és szívből megvallották a bűneiket, egyfajta ígéretet is tettek az Istennek. Kifejezték a vágyukat arra, hogy változni szeretnének. Egy tiszta és Istennek odaszentelt életet akarnak élni.

Persze, voltak ott képmutató és haszonleső emberek is, de azokat János felismeri: „Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?” (Mt 3:7b). A megtérést nem lehet álszent módon megjátszani, úgy, hogy azt ne látná át a mi Urunk, hiszen Ő a szívek és vesék vizsgálója. Nem lehet Őt átverni. De ebben a mélységből is van kiút: „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt!” (8.v.).

A bemerítkezés vizéhez mindenki járulhat, de szükség van a megváltozott szívre, a Krisztus váltsághalálába vetett hitre. Kellenek a megtéréshez illő gyümölcsök. Ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon milyen gyümölcsöket termek? A te életed fája mit terem?

Benyovszky Csaba

DÉLUTÁN | 

Ő az én kősziklám és szabadítóm

Igehely: Zsolt 62:1–13 Kulcsige: Zsolt 62:3 „Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.”

Ha igazi változást akarok, és nem csak a látszat embere akarok lenni (ahogy a farizeusok tették János előtt), akkor az Egyetlenhez kell jönni: „Csak Istennél csendesül el lelkem.” Nincs más segítség. Ő igazán meg tud szabadítani. De a legjobb az egészben, hogy nyitott könyv az életünk Előtte. Keresztelő János is felismerte a képmutatók egy részét. De Istent nem lehet becsapni. Hozzá csak az jön, akinek tényleg őszinte vágy van a szívében a megtérésre, a változásra.

Sokan bíznak lovak erejében, zsarolt javakban, gazdagságban, hatalomban, de ezek egyike sem tud megtartani. Le lehet így is élni a földi életünket, de ahogy a 10. versben olvassuk: „Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké.” Márpedig a pára egy pillanat alatt elillan. Mi viszont az örökkévalóra készülünk. A mi megmentő mennyei Atyánkat akarjuk áldani örökkön-örökké. Ezért semmi másba ne vessük a reménységünket, csakis abba, aki az igazi Erő és Szeretet!

Mikor kaptad utoljára azon magad, hogy az anyagiakban bíztál, vagy a saját magad eszében és ügyességedben?

Benyovszky Csaba

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?