2024. szeptember 3., kedd

DÉLELŐTT | 
Izsák házassága: Isten útmutatása

Igehely: 1Móz 24:10–14, 62–67; Kulcsige: 1Móz 24:63 „Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek.”

Az istenfélő Ábrahámnak istenfélő a szolgája is, aki az urától való megbízást még az evésnél is elsőbbrendűnek tartja (1Móz 24:33).

Valahol van egy lány, akit Isten Izsáknak rendelt feleségül, a feladat őt megtalálni, az alapelvekhez ragaszkodva, Isten útmutatását kérve és követve. Izsák felesége nem lehet kánaánita, de hajlandó kell legyen eljönni Kánaán földjére. A hívő fiatalnak ne legyen világi társa, de legyen kész elmenni a társával széles e világra, oda, ahova az Úr küldi.

Az Ábrahám sátraitól kb. 900 km-re lakó Rebekát a szolga könnyen megtalálja, mert ahogy Ábrahám előre megmondta, az Úr angyala járt előtte, Izsák pedig hűségesen kijárt „elmélkedni” a mezőre.

A párválasztásra, de az élet minden más területére Isten az Igén keresztül útmutatásokat ad számunkra. Áldottak akkor leszünk, ha ezeknek engedünk. Az Úrral való bensőséges kapcsolat áldása a személyes vezetés, ő azt ígérte: „Szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt 32:8). Az Isten útmutatását követve nyert feleség jószívű, szorgalmas, szép, általa Izsák vigasztalás nyert.

„Gyöngéd pásztor, mutass utat, vezesd lábam a keskeny utadon.” (Magasztaljuk Istenünket 90.)

Dimény Ernő

DÉLUTÁN | 

Gondolj Istenedre, míg időd van

Igehely: Préd 11:9-12:2, 13-14 (12:1-4, 15-16); Kulcsige: Préd 12:1 „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!”

Az örökkévalóság szemszögéből ez a földi élet csak egy szempillantásnyi idő, de nagy jelentőségű, mert örök sorsunk ebben a földi életben dől el.

Az emberek szeretnek örvendezni, élvezni az életet. Ez nem is bűn önmagában: szabad örülni az örülőkkel, jó társaságban örülhetünk a kezünk munkájának, ifjúkorunkban elvett feleségünknek, a családnak, a természet szépségének. A baj az, amikor valaki a bűnös dolgokban leli örömét, nem törődve Teremtőjével és az ő akaratával.

Isten keresésének az ideje az ifjúkor, mert nem biztos, hogy megérjük az időskort. Fiatalon sokkal könnyebb megtérni. A statisztika szerint az a gyülekezetben felnőtt fiatal, aki 18 éves koráig nem tér meg, később sokkal nehezebben tud. Ha a szív megkeményedik, bűnökkel, szenvedélyekkel megkötöződik, és mint sűrű felhő, rátelepszik az időskor sok nehézsége, talán az értelem is beszűkül, nagyon nehéz már a múltat rendezni.

Az Úr Jézus az életét adta értünk, hogy a kárhozattól megmentsen, méltó, hogy ne csak idős napjainkat, hanem fiatalságunkat és egész életünket neki szenteljük, az ő parancsolatait megtartsuk, mert ez az ember fő dolga. Ma este még időd van, „minden titkos dologgal” jöjj az ő keresztjéhez!

Dimény Ernő

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.