2024. november 29., péntek

DÉLELŐTT | 
Miért is tudakozzátok az Írásokat?

Igehely: Jn 5:31–47; Kulcsige: Jn 5:39 „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.”

Sokféle okból olvashatjuk a Bibliát, sokféle szándékkal. Vannak, akik hagyományokhoz ragaszkodnak, és ezek betartásával visszaigazolva érzik életüket. Bárki, aki nem így él, elítélni való bűnös ember. Valahol az írástudó farizeusok is ilyenek voltak.

Lehet az elvárások miatt is Bibliát olvasni, nehogy a gyülekezetben vagy a hívő családomban kritikák célpontja legyek. Sok ,,muszájból” való bemerítésről is hallhattunk, aminek valódiságát az évek próbái rostálják majd meg.

Igekutatásunkat félreviheti, ha valaminek igazolására használjuk azt. Természetesen sokan kaptak és kapnak ma is igei vezettetést, és dicsőség az Úrnak ezért! De sokan csak döntésüket igazolták valamely igeszakasszal. Ez viszont nem helyes.

De lehet tudakozni az Írásokat az Úr igazi és mélyebb megismerése miatt is. Mint ahogy Lukács is tette: „magam is jónak láttam, ki eleitől fogva mindennek szorgalmasan utánajártam, …azért, hogy megismerd azoknak a dolgoknak kétségtelen hitelességét, amelyekre taníttattál.” Isten ismeretével magamat is jobban megismerem, ez megszentelődésre, bűn elleni harcolásra indít.

Te miért tudakozod az Írásokat? Vannak hátsó szándékaink igeolvasás közben? Helyes ez az Úr előtt?

Seres László

DÉLUTÁN | 

A hit és reménység diadala

Igehely: Zsolt 43:1–5; Kulcsige: Zsolt 43:5 „Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!”

Mindig csodáltam Dávid királyt, amikor szorult helyzetben elkezd önmagához beszélni, és meggyőzi magát arról, hogy az Úr iránti bizalmat válassza. Így történt akkor is, amikor Ciklágot megtámadták az amálekiták. A nép Dávid ellen fordult, már meg akarták kövezni. Mit tett Dávid? „Megerősítette magát az Úrban, az ő Istenében” (1Sám 30:6 Károli).

Ez a zsoltár is szép példája ennek. Ez az igazi hit és remény diadala. Amikor kiszolgáltatott helyzetben megállunk egy kicsit, beszélünk a fejünkkel, és újra átgondoljuk, kicsoda Isten, és eddig mennyi mindenen átvezetett már! A magában beszélő embert ma bolondnak nézik, ám az önmagával beszélő személy nagyon is bölcs! Olykor szükségünk van arra, hogy kilépjünk saját magunk árnyékából, önmagunknak tükröt tartsunk, emlékeztessük magunkat az Úr hűségére!

Ma nagy divatja van a motivációs tréningeknek, az önmegerősítés pszichológiájának. Válasszuk inkább ennek a bibliai mintáját, ami valódi hitet és bizalmat teremhet bennünk. Jussunk el mi is erre a végkövetkeztetésre: „Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” (Zsolt 43:5)

Miért érdemes önmagunkkal beszélgetéseket folytatni? Hogyan segíthetjük elő a hitet és bizalmat az életünkben?

Seres László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).