2024. november 17., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Mit akar, és mit nem akar Isten?

Igehely: Ez 33:7–20; Igehely: Ez 33:11 „Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?”

Isten azért teremtette meg az embert, hogy szeretetkapcsolatban éljen ővele. A Sátán ezt a kapcsolatot szakította szét, amikor elbuktatta az embert. Sokszor keresi az ember, hogy mit akar az Isten? Ebben az igeszakaszban olvashatjuk, hogy mit akar, és mit nem akar Isten. Azt akarja, hogy helyreálljon a vele való kapcsolat, és nem akarja, hogy elvesszen. „Életemre mondom, így szól az én Uram, az Úr, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen.”

Isten megmentő akarata abban nyilvánul meg, hogy a bűn büntetését, a halált, Jézus halálában elfogadta. Az ember bűnéért csak ember szenvedhetett és halhatott meg. Ezért lett emberré Jézus, aki nem a maga bűnei miatt halt meg, hanem az én és a te bűneidért. Ez a kegyelem, amelyben mindent megkaptunk Istentől. „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8:32). Istennek az az akarata, hogy az embernek ne kelljen a bűnei miatt a kárhozatra jutnia, megvalósult. Ez igaz minden emberre: „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2:4). Mégsem fog minden ember üdvözülni, mert szükséges az én döntésem is hozzá. El kell fogadnom ezt a kegyelmet.

Isten azt akarja, hogy te, aki olvasod ezeket a sorokat, légy megmentve. Ha ez megtörtént az életedben, adj hálát Istennek ezért a szeretetéért. Tegyél bizonyságot a zsoltáríróval együtt: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, Uram” (Zsolt 40:9–10)! Legyél bizonyságtevő ma, mondd el, mit tett veled Isten az elmúlt napokban, hogy tapasztaltad meg a jelenlétét az életedben. Meg vagy mentve Jézus Krisztus által? Mondd el másoknak! Isten azt akarja, hogy általad mások is megismerjék az ő szabadítását. „Légy örömmondó, békekövet, hirdesd a Szabadító elközelgetett” (HH 623).

Kedves testvérem, hogy számodra ma konkrétan mi az Isten akarata, azt nem tudom. Vedd kezedbe a Bibliát, olvasd, menj el gyülekezetbe, hallgasd az igét úgy, hogy az neked szóljon, és imádkozz, legyél kapcsolatban Istennel, aki meg fogja mutatni az akaratát a mai napra számodra.

Kovács Bálint

Imaáhítat: 

Kérjük Istent, hogy eljussunk az Őt meghallgató és Neki igazat adó alázatra! – Jób 42:3

Bibliaóra: 

Kié lehet Isten országa? – Lk 18:9-30 (Lk 18:29-30)

DÉLUTÁN | 

A bálványimádás ítélete

Igehely: Hab 2:6b–14, 18–20; Kulcsige: Hab 2:18 „Mit használ a bálványszobor? – hiszen csak szobrász formálta! Mit ér az istenszobor? – hamis útmutatást ad! Bár bízott benne, aki megformálta, csak néma bálványt készített.”

A ma élő ember a bálványimádásról hallva mindjárt azzal válaszol, hogy ő attól távol van. Arra gondol, hogy a bálvány kézzel csinált eszköz, amit meg lehet fogni, lehet látni. A mai világban is sok ilyen kézzel készített bálvány van, de a Sátán ravaszul becsempész az ember életébe az élethez hozzátartozó dolgokat, amelyek bálvánnyá válhatnak.

Isten az első parancsolatban figyelmeztette, tiltotta meg népének a bálványimádást.

Mit nevez a Biblia bálványnak? Mindent, amit Isten helyébe vagy Isten elé tesz az ember. Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, és Mózes késett lejönni a hegyről, kellett valaki nekik, akit láttak, akiben bízni akartak. Áron aranyborjút öntött, ezt mondva: „Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból” (2Móz 32:4).

Timothy Keller írja egyik könyvében: a bálvány egy olyan „isten”, akitől a megoldást várjuk a problémáinkra. Kell valami, ami fontos az ember számára, amiben bízhat, amiben reménykedhet. Ezek sokszor nem bűnös dolgok, hanem az élet velejárói, éppen ezért kell figyelni, nehogy bálvánnyá váljanak, azaz Isten helyébe, Isten elé kerüljenek. Néhány dolog, ami az életünkben bálvány lehet: amikor az ember magát bálványozza, mert bízik a képességeiben, a tapasztalatában, erejében stb. Sok családban a tévét bálványozzák, mert nem lehet kihagyni egy sorozatot vagy egy meccset, de a Bibliaolvasás, ha elmarad, az nem annyira baj.

Egyszer családlátogatásra mentem, és amikor elkezdtünk beszélgetni, megkértem a háziakat, hogy kapcsolják ki a tévét. Akkor lejjebb vették a hangot. Mert olyan sorozat ment, amit nem szerettek volna kihagyni. Éreztem, hogy „rosszkor” érkeztem. Remélem, nem sértődtek meg, hogy elkértem a távirányítót, és kikapcsoltam.

Néha látom istentisztelet közben, hogy jönnek az okostelefonokra az üzenetek, mert azt fontosabb megnézni és válaszolni, mint az igére figyelni. Nem gondolunk arra, hogy a telefon bálvány, mert használati eszköz, de néha fontosabb, mint Isten, és akkor azzá válik.

Amikor elindulunk otthonról, fordultunk már vissza, mert otthon hagytuk a telefont? Ha a Bibliaolvasás „elmarad”, fordultunk már vissza? Lehetne sorolni még, amikor a házastárs, gyerek, unoka stb. fontosabb, mint Isten.

Ma este, mielőtt elaludnál, kérdezd meg Istent, nem nőtt-e oda valami vagy valaki melléd, amitől nem tudod igazán az Urat tisztelni?

Kovács Bálint

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).