2024. március 3., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Jézus tekintélyének megkérdőjelezése

– Mt 12:9–14; Kulcsige: Mt 12:12 „Mennyivel többet ér az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton.”

A tekintély a közösségi élet lényeges összetevője. Azonban a mai világban szomorúan tapasztaljuk a tekintély lealacsonyítását. Látható egyes családokban, hogy a szülőknek nincs tekintélyük gyermekeik előtt. A tanároknak sincs már olyan tekintélyük a diákok előtt, mint régebben. Ez az állapot nagyon aggasztó, és mindannyian látjuk, hogy a világ rossz irányba megy.

Jézus Krisztus úgy jelent meg a zsinagógában, mint Isten egyszülött Fia, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. Ott látta meg a sorvadt kezű embert. Ennek az embernek a jobb keze volt elszáradva (Lk 6:6), míg a farizeusoknak és írástudóknak a szíve volt beteg, mert lelki vakságban voltak: nem ismerték el Isten Fiának hatalmát és tekintélyét. Kemény és hitetlen szívvel kérdezték meg Jézust, azzal a céllal, hogy vádat emelhessenek ellene, amiért megszegi a szombatot. Jézus hozzáállása azonban egészen más volt, szerinte szombaton is szabad jót tenni és életet menteni, hiszen az ő küldetése megkeresni és megtartani azt, ami elveszett (Lk 19:10). Jézus Ura a szombatnak is (Mt 12:8), bemutatta isteni hatalmát azzal, ahogyan meggyógyította az ember beteg kezét. Megtörtént a csoda, annak ellenére, hogy a vallási vezetők megkérdőjelezték Jézus tekintélyét, és megmaradtak a szellemi vakságban és a hitetlenségben.

Jézus Krisztus a szombatnapi gyógyítása folytán bemutatta azt, hogy ő Ura a szombatnak is. Ez a sorvadt kezű ember átélte az Úr Jézus szeretetteljes hatalmát, aki az ő problémáján is tudott segíteni. Jézus Krisztus az irgalmasságot választotta, azt, hogy életet mentsen, és hogy az ellenségeskedésben sem hátrál meg. Válaszd te is a könyörületességet, válaszd az életet!

A kérdés az, hogy vajon a te kezed szabad-e vagy megkötözte a bűn? Jöjj Jézushoz, aki szabaddá tud tenni, és meg tud áldani, hogy az előre elkészített jó cselekedetek által való járásban is az bizonyosodjon be, hogy te már hozzá tartozol, és ő az életed Ura! „Látják-e már Jézust bennem, Látják-e őt benned vagy nem?” (HH 194.)

Tóth Róbert

Imaáhítat: 

Adjunk hálát, hogy immár jócselekedeteket teremhetünk! – Tit 3:14

Bibliaóra: 

Isten megváltási terve – Ézs 53:1-12 (Ézs 53:6)

DÉLUTÁN | 

Krisztus feljebbvaló Áronnál

Igehely: Zsid 5:1–10; Kulcsige: Zsid 5:10 „Mert az Isten őt a Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.”

A főpapot emberek közül választották, az emberekért: ajándékot és áldozatot mutatott be az elkövetett bűnökért (1.v.), hogy a bűn következményeitől megmeneküljön a nép. A főpap volt az, aki évenként egyszer bevitte az engesztelő áldozat vérét a szentek szentjébe. Másodszor: szükséges volt, hogy a főpap megértést tanúsítson a bűnös emberek iránt, hiszen ő maga is körül volt véve erőtlenséggel (2.v.). Vagyis ne legyen közömbös irántuk, de közben vigyázzon arra is, nehogy magával ragadja a haragja. És nemcsak a népért, hanem először önmagáért kellett, hogy bemutassa a bűnért való áldozatot (3.v.).

Harmadszor: önjelöltként senki sem szerezhette meg magának a főpapi tisztséget, csak Isten hívhatott el erre a szolgálatra. A Zsid 5:5–10-ben, arról beszél a szerző, hogy Jézus Krisztus pontosan megfelelt a bemutatott követelményeknek, sőt Krisztus nagyobb, és feljebbvaló Áronnál. A főpap csak előképe volt az igazi közbenjárónak, Jézusnak. Krisztus sem önjelöltként vállalta a főpapi hivatást, hanem Isten hívta el (Zsolt 110:4, Zsid 2:7), bár Jézus test szerint a Júda törzséből származott, nem a Lévi törzséből, mint Áron. Krisztus feljebbvaló Áronnál, mert papsága örökké tart (Zsid 7:17). Ő Melkisédek rendje szerinti főpap (Zsid 7), így papi tisztsége királyi méltósággal párosul.

Jézus Krisztus is emberré lett, hogy megválthasson bennünket: „emberekhez hasonlóvá lett” (Fil 2:7), az emberekért jött, hogy szolgáljon és életét adja váltságul sokakért (Mt 20:28). Aztán Jézus Krisztus, mint igazi főpap, könyörületességre tudott indulni, látva a bűnös, tévelygő emberiséget (Mt 9:36), sőt, szenvedett és meghalt a kereszten bűneinkért, azért, hogy örök üdvösséget szerezzen (9.v.).

A főpap különféle áldozatokat mutatott be az emberek bűneiért. Jézus Krisztus „örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek”, ezért tudja megtisztítani lelkiismeretünket (Zsid 9:14). A főpapnak először önmagáért kellett áldozatot bemutatnia, ez csak az ároni papságra utal. Jézus Krisztusnak nem volt szüksége arra, hogy saját bűneiért áldozatot mutasson be. Ő bűntelen és tökéletes volt, és feljebbvaló Áronnál. Tökéletes közbenjáró!

Tóth Róbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
18 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”

Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.