Igehely: Zsolt 24:1–10; Kulcsige: Zsolt 24:7 „Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!”
Virágvasárnap ünnepe, Jézus dicsőséges, királyi bevonulása Jeruzsálembe mindig megérinti a gyülekezetet, a kicsiktől kezdve a nagyokig. Gyermekként én is odaképzeltem magam a hozsannázó seregbe, szívesen dobtam volna pálmaágat, virágot Jézus lába elé. A felnőttek megpróbálják királyként ünnepelni, tisztelettel fogadni. Amikor Izráelben jártam, magam elé képzeltem az örvendező menetet, amint bemegy a kapun a városba. Mégsem a mi hozzáállásunk teszi ez ünnepet fenségessé, hanem maga Jézus, aki jön, és az, ahogyan érkezik. Dávid azt írja a zsoltárban: az Úré a föld, ő teremtette és alkotta azt. Mindennel rendelkezhetne, mert az övé, ő mégis szerényen, alázatosan, szamárháton érkezik. Amikor korábban a nép szerette volna királlyá tenni, Ó félrevonult, nem kért belőle. Most mégis fogadja a hozsánnakiáltást, hogy a nép érzékelje, ő valóban Király. Sőt királyok Királya és urak Ura.
Hozzá lehet jönni, mint igazságos királyhoz, tanácsért, igazságszolgáltatásért, de nem akárhogy. Az Úr hegyére csak az mehet fel, színe elé csak az járulhat, aki ártatlan kezű, tiszta szívű, és nem a gonoszság útján jár, máskülönben lelepleződik, megszégyenül. Aki viszont alázatosan közeledik, az kegyelmet nyer és áldást az Úrtól, a szabadító Istentől. Dávid e zsoltárban parancsol a kapuknak, ajtóknak: emelkedjenek fel, hogy a dicső király bevonulhasson. Félre az útból minden akadállyal, jön, érkezik a Király!
Vajon ma milyen kapuk kellene kinyíljanak? Talán a büszkeség, gőg, harag, hitetlenség, gyűlölet, irigység kapui? Ezek mind útjába állnak Jézusnak, és akkor nem lehet ő a te Királyod, Pártfogód, de nem lehet igazi örömöd sem. Hiszen ő a Sálem királya, aki békességet hoz. Az énekíró azt tanácsolja: „Engedd Jézust a szívedbe, Életed megmentőjét, Benne van az örök élet, S ez az élet lesz tiéd. Bűnös, van-e hely szívedben, fogadni az üdv Urát?” (HH 562)
Ki is ez a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső Király (10.v.). A te életben uralkodik már? Félretettél minden akadályt és megkörnyékező bűnt? Jézus most még szelíden akar hozzád is bevonulni, de eljön az idő, mikor ismét jön, mint dicső Király, erővel és hatalommal. Akkor már késő lesz megtérni. „Légy készen, várjad őt, várjad a Megmentőt, a Krisztus Jézus újra eljön.”
Simon András
Ismerjük el és dicsőítsük az Isten által rendelt és felkent Királyt, Jézust! – Zsolt 2:6
Mindez azért történt – Mt 21:1-17 (Mt 21:4-5)
A meglátogatás ideje
Igehely: Lk 19:41–44; Kulcsige: Lk 19:41–42 „Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.”
A meglátogatás ideje egy különös kegyelmi idő, vagy épp korszak, amikor az ember önmagára ismerhet, elrontott dolgait rendbe hozhatja. Nem véletlenül olvassuk az igében: „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok” (Ef 5:16 Károli f.). Kegyelem, amikor Jézus felkínálja a lehetőséget a megtérésre. Még ez egyszer közel jön népéhez, és azt kívánja, bárcsak felismernék, bárcsak a királyuk, Megváltójuk lehetne! Az előző versekben az olvasható, hogy akik felismerték Őt, igazán, örömmel kiáltották: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön!” (Lk 19:38). Ez az áldást hozó, helyes hozzáállás.
Ma hozzád is úgy akar közelíteni, hogy a királyod lehessen. Sálem királya, a békesség királya neked is kínálja az igazi békességet, amit csak Ő tud adni. Sajnálatos viszont az, amit a farizeusok mondtak: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!” (40.v.). Az ilyenek nem számíthatnak áldásra, hanem csak megszégyenülésre, mert, ha tanítványai hallgatnának, a kövek kiáltanának. Isten dicsőségét másnak nem adja. Ha én és te nem dicsőítjük, lesz más. A szívek keménysége válthatta ki Jézusból a sírást, de még akkor is a kegyelmével kínálta őket: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve szemeid elől.” Van a meglátogatás ideje, amíg el lehet fogadni Isten kegyelmét, meg lehet térni. Amíg Jézus a földön élt, osztogatta a kegyelmet. Életének utolsó óráiban is megtért az egyik lator, kegyelmet nyert a százados, és lehet, még mások is, akikről nem tudunk.
A Mester következő szava már kemény figyelmeztetés, ami utoléri a hitetlen, keménynyakú népet. Eljön az idő, mikor az ellenség leigáz, szorongat, pusztít, és nem marad kő kövön azért, mert Izráel nem ismerte fel a meglátogatás idejét. A történelem bizonyítja, hogy Kr. u. 70-ben a földdel egyenlővé tették a dicső várost, Jeruzsálemet.
Isten meglátogatásának idejével, az Ő kegyelmével nem lehet játszani. Minden döntésünknek meglesz a következménye. Fogadd ma Jézust, mint királyodat. Ő békét, örömöt, áldást hoz. Ha visszautasítod, az énekíró így fogalmaz: „Tőle elfordulhatsz, Néki nemet mondhatsz, De úgy rád örök kárhozat vár.” (HH 392.) Ragadd meg a kegyelmet, és élj a lehetőséggel!
Simon András
Új hozzászólás