2024. május 27., hétfő

DÉLELŐTT | 
Az ősevangélium

Igehely: 1Móz 3:14–19; Kulcsige: 1Móz 3:15 „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.”

Megjelent a bűn a teremtett világban. Nem elvont teológiai módon, hanem konkrétan: ravaszságban, hazugságban, csábításban, cselekedetekben. Elkezdődött az a ma is tartó konfliktus, mely a Sátán és Isten között, a Sátán gyermekei és Isten gyermekei között zajlik. Szent és igazságos az Isten: szereti, még mindig szereti az elbukott embert, de ítéletet mond a gonoszra, és átkot a földre.

S bár Isten a bűnt megbünteti – a bűn zsoldja a halál –, a sötét világban már ott, a kezdetekben felragyog egy csillagocska. Halvány a fénye, de Isten szava, ígérete utal rá, hogy ezt a fényt kapja valakitől. Attól, aki majd el fog jönni, és rátapos a gonosz fejére. Feljön a Nap, ami mindent elhalványít.

Mi most tapasztaljuk a bűn terhét és súlyát. Életünk része a fájdalom, a szenvedés, a fáradságos munka és a halál. De már tudjuk, hogy feljött a Nap, s fényénél visszatalálhatunk oda, ahonnan az első emberpár kilépett: az Isten közelségébe.

Erősítsen, bátorítson bennünket az ősevangélium, s kövessük Bemerítő János példáját: tanúként tegyünk bizonyságot erről a világosságról, hogy mások is higgyenek!

Fodor István

DÉLUTÁN | 

A növekedés képe

Igehely: Zsolt 1:3 „Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.”

Ültetett fa: annak, aki ültette, célja volt a fával. E fának a magja nem csak úgy oda lett ejtve, a szél játékának, a vak véletlennek köszönhetően. Nem egy madár csőréből pottyant oda a folyópartra. Céllal került oda, Isten – a nagy kertész – helyezte oda. Milyen más világ ez, mint a palesztinai sivatag élettelen, sárga, kiszáradt világa. Ez a fa, ahogy D. L. Moody mondta, örökzöld, sohasem szárad el.

Úgy kezdődik a zsoltár, hogy boldog ember az… Igen, ez a boldogság helye, aki itt éli az életét, boldog és áldott. Akik ott vannak az ő közelségében, az élet vize – az Isten igéje – táplálja őket.

Az ilyen fa gyümölcsöt terem, amely táplál másokat. És most már nem a fa, hanem a te életed, s az én életem a kérdés. Hol vagyok? Azért lettünk közel telepítve az életadó forráshoz, hogy lelki értelemben se legyünk szárazok, gyümölcstelenek. Ereszd mélyre a gyökereidet, s töltődj fel az életet adó igével, az Isten Szentlelkével. S ne feledd, a gyümölcsöt nem a saját erődből tudod megteremni, hanem az Úr segítségével, és mások javára. Ez a boldog és áldott élet titka.

Fodor István

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 11 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).