2024. április 11., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus az alázatról és a nagyságról tanít

Igehely: Mt 18:1–10; Kulcsige: Mt 18:4 „Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.”

A tanítványok többször is azon vitatkoztak egymás között, hogy ki a nagyobb. Jézus a földi nagyság helyett a mennyei értékekre terelte a figyelmüket. De ez őket nem zökkentette ki a versengésükből. Fordítottak a kérdésen: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Máskor két tanítványának az anyja is beszállt a versenybe: azt kérte, hogy az ő két fia kapjon helyet az Isten királyságában Jézus jobb és bal keze felől. Még nem értették az alázat értékét, nem ismerték fel, hogy Jézus az isteni hatalmát feladva kicsivé tette magát. Így tanította tanítványait: „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek” (Mt 11:29). Ne lenyomjuk, hanem emeljük fel a társainkat! Pál ezt így fogalmazta meg: „Semmit ne tegyetek versengésből vagy hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal tartsátok különbnek egymást magatoknál” (Fil 2:3).

Szoktad magad összehasonlítani hívő testvéreiddel? Őszintén különbnek tudod tartani a testvéreidet önmagadnál? Ne légy olyan találékony, hogy büszkeségedben a legalázatosabbnak tartod magad!

dr. Kovács Géza

DÉLUTÁN | 

Kedves szavak

Igehely: Ruth 2:8–13; Kulcsige: Ruth 2:13 „Az asszony pedig ezt mondta: Milyen jóindulatú vagy hozzám, uram, hiszen megvigasztaltál engem, és szívesen beszéltél szolgálóddal, pedig én még a szolgálód sem vagyok.”

Biztosan nem kedvességként fogtam volna fel, ha annak idején vőlegényem ilyen szavakkal kezdte volna közeledését. Ruth esete viszont egészen más volt abban az időben. Ő idegen népből jött, özvegyként, gyermektelenül. Milyen hátrányos helyzet! Számára Boáz szavai védelmet, a szükséges ennivaló megszerzésének lehetőségét jelentették. Nagyon meglepődött a férfi ajánlatán. Ezt ki is fejezte, amikor arcra borult Boáz előtt.

Gyönyörűen megvalósult kapcsolatukban az, hogy Isten az alázatosoknak kegyelmet ad. Ükunokájuk, Salamon király sokat beszélt szavaink jelentőségéről: „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (Péld 18:21). „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige” (Péld 25:11).

Tényleg életet vagy halált közvetíthetünk szavainkkal? Bár jellemeznének a kedves szavak, nem csupán az udvarlás szép időszakában, hanem egész életünkben! Bár telve lenne szívünk – mert annak teljességéből szól a szánk – Krisztus életet fakasztó igéjével!

Kovács Gézáné Ildikó

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?