2024. április 11., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus az alázatról és a nagyságról tanít

Igehely: Mt 18:1–10; Kulcsige: Mt 18:4 „Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.”

A tanítványok többször is azon vitatkoztak egymás között, hogy ki a nagyobb. Jézus a földi nagyság helyett a mennyei értékekre terelte a figyelmüket. De ez őket nem zökkentette ki a versengésükből. Fordítottak a kérdésen: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Máskor két tanítványának az anyja is beszállt a versenybe: azt kérte, hogy az ő két fia kapjon helyet az Isten királyságában Jézus jobb és bal keze felől. Még nem értették az alázat értékét, nem ismerték fel, hogy Jézus az isteni hatalmát feladva kicsivé tette magát. Így tanította tanítványait: „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek” (Mt 11:29). Ne lenyomjuk, hanem emeljük fel a társainkat! Pál ezt így fogalmazta meg: „Semmit ne tegyetek versengésből vagy hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal tartsátok különbnek egymást magatoknál” (Fil 2:3).

Szoktad magad összehasonlítani hívő testvéreiddel? Őszintén különbnek tudod tartani a testvéreidet önmagadnál? Ne légy olyan találékony, hogy büszkeségedben a legalázatosabbnak tartod magad!

dr. Kovács Géza

DÉLUTÁN | 

Kedves szavak

Igehely: Ruth 2:8–13; Kulcsige: Ruth 2:13 „Az asszony pedig ezt mondta: Milyen jóindulatú vagy hozzám, uram, hiszen megvigasztaltál engem, és szívesen beszéltél szolgálóddal, pedig én még a szolgálód sem vagyok.”

Biztosan nem kedvességként fogtam volna fel, ha annak idején vőlegényem ilyen szavakkal kezdte volna közeledését. Ruth esete viszont egészen más volt abban az időben. Ő idegen népből jött, özvegyként, gyermektelenül. Milyen hátrányos helyzet! Számára Boáz szavai védelmet, a szükséges ennivaló megszerzésének lehetőségét jelentették. Nagyon meglepődött a férfi ajánlatán. Ezt ki is fejezte, amikor arcra borult Boáz előtt.

Gyönyörűen megvalósult kapcsolatukban az, hogy Isten az alázatosoknak kegyelmet ad. Ükunokájuk, Salamon király sokat beszélt szavaink jelentőségéről: „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (Péld 18:21). „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige” (Péld 25:11).

Tényleg életet vagy halált közvetíthetünk szavainkkal? Bár jellemeznének a kedves szavak, nem csupán az udvarlás szép időszakában, hanem egész életünkben! Bár telve lenne szívünk – mert annak teljességéből szól a szánk – Krisztus életet fakasztó igéjével!

Kovács Gézáné Ildikó

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”

A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.

Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.