Igehely: ApCsel 16:11-15, 40; Kulcsige: ApCsel 16:14 „Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatirából való bíborárus, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.”
Nagyon megragadott a Lídiában rejlő őszinte Isten iránti vágyakozás. Arra gondoltam, vajon a mai emberek közül, ki lenne hajlandó csak úgy egyszerűen egy folyóvíz mellé leülni, Igét hallgatni és imádkozni? Ma kényelmes imaházaink vannak, légkondicionált levegővel és kipárnázott padokkal, de az embereket alig érdekli Isten. Pedig igazi értelmet az életnek ma is csak Ő tud adni. Lídiának fontos volt az imádkozás és a hívők közössége. Keresésének meg lett az eredménye. Isten megnyitotta szívét, ő megtért és bemerítkezett. Ami a legszebb a történetben, hogy a házát is megnyitotta a közösség számára. Milyen csodálatos, amikor Isten egy óemberből egy újat hoz létre, mert megváltozik az értékrend. Már nem a bíbor árusítása volt a legfontosabb, hanem az emberek megtérése és a misszió. Bárcsak adna Isten ilyen buzgóságot a szívünkbe! Te szeretsz gyülekezetbe járni? Ha szükség lenne rá, megnyitnád házadat a hívők előtt? Kész lennél anyagi áldozatot is hozni a közösségért? Adjon Isten nekünk erre nyitott szívet!
Simon András
Közbenjáró szeretet
Igehely: Filem 17-25; Kulcsige: 17-18 „Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem! Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel!”
Egy lelkipásztor mondta el, hogy egy utcai evangélizálás után hívogattak a gyülekezetbe, és néhány rocker el is ment vasárnap. Az imaházból kifele jövet egy idős bácsi rendreutasította őket: „Ide többet ilyen rongyosan, kócosan ne jöjjetek!” Hát nem is jöttek. Van-e érző szívünk az elveszettek felé? Milyen a közbenjáró szeretet? Pál nem kicsi dologra vállalkozott. Filemontól azt kérte, fogadja vissza megszökött rabszolgáját, Onészimoszt, aki még meg is lopta őt, amiért akár meg is ölhette volna. Pál még továbbmegy, és arra kéri, hogy nem mint rabszolgát, hanem ,,mint szeretett atyafit” fogadja őt vissza. Ilyen az igazi szeretet: „türelmes, jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, […] nem rója fel a rosszat.” (1Kor 13:4-5) Most gondolj azokra, akikért te tehetsz valamit: testvéred, rokonod, barátod. Lehet, még mindig azt mondják – uram nincs emberem, aki segítene. Légy te szeretet által a segítőjük! „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsid 4:16)
Simon András
Új hozzászólás