Igehely: Mt 18:11-14; Kulcsige: Mt 18:13 „És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el.”
Az Úr Jézus egyik legszebb és nagyon rövid példázata ez. A legkisebbek, (az előző történetben kisgyermekeket állított a középre) az elesettek, az eltévedtek, elveszettek is fontosak a Mennyei Atyának. Szavaival, cselekedeteivel, egész életével bizonyította Urunk, hogy ő is ugyanezzel a lelkülettel végzi szolgálatát. Nem is csoda, hiszen „az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.” (11. v.)
Mi a számok világában élünk. A 99 meglévő nekünk többet ér, mint az elveszett egy. Nincs igazunk? Megéri kockáztatni a 99 biztonságát egy elveszett miatt? De ha nem egy értékpapírról, egy juhról, hanem egy emberről van szó, akkor már nem annyira egyértelmű. Ha az az egy pedig éppen én volnék, akkor egészen máshogy látnám a helyzetet.
A Jó Pásztor erről az oldalról közelítette meg feladatát. Bennünket látott. Az elveszetteket látja, a veszélyhelyzetben lévőket látja. A 99-et egy jó kerítés, egy gondoskodó elöljáróság, figyelmes, imádkozó gyülekezet is megtarthatja egy ideig, amíg a mentőakcióból visszatér a pásztor. Az elveszettet viszont csak a Jó Pásztor képes megkeresni, megtalálni, fölemelni, visszavinni, az, aki az életét is odaadta a juhokért.
Az Úr Jézus ma is ezt az életmentő munkát végzi közöttünk. Engedelmes tanítványait a Szentlélek alkalmas eszközökké teszi, s szünet nélkül folyik a mentő munka: hirdettetik az evangélium, eljut a jó hír az elveszettekhez, a bűneik rabságában élőkhöz. A Mennyei Atya ugyanis nem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.
Ez a munka fáradságos, sok türelmet, szeretetet, áldozatot kíván, de örömmel is jár. A legnagyobb örömöt éppen az elveszettek megtalálása, megmenekülése okozza ma is a misszió Urának s a tanítványoknak is.
Folyamatos öröm van a mennyben és a gyülekezetben is a 99 miatt. A nagyobb öröm pedig a napi öröm: megkerült ma is egy elveszett századik. Visszatért, akiért imádkoztunk. Végre meghallotta ma a Pásztor hangját, s bocsánatot és új életet nyert egy újabb bűnös ember.
Tudsz szívből örülni annak, ha valaki megtér? Mit teszel azért, hogy senki el ne vesszen? Nehezíted vagy segíted a Pásztor életmentő munkáját?
Herjeczki Géza
Imaáhítat: Kérjük Jézust, hogy Szentlelke értesse meg velünk beszédeit! – Jn 16:13-14
Bibliaóra: Az Istennek tetsző viselkedés leckéje – Lk 14:1-14 (Jak 3:13)
Hitvallás és győzelem
Igehely: 1Jn 4:15-5:5; Kulcsige: 1Jn 5:4 „Mert aki Istentől született, az legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”
Feltételezhetjük, hogy az Úr Jézus követőinek első, nagyon egyszerű és mégis nagyon pontos, igeszerű hitvallása ez volt: „Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó.” Természetesen görögül mondták ezt. Ennek az 5 görög szónak az első betűi: IKTUS, magyarul a hal szót jelentik. A keresztyének üldözése idején elég volt a porba egy hal körvonalát rajzolni, s máris megerősítette egyik Krisztus hívő a másikat. Gyakran vértanúságot eredményezett a hitvallás. A hitükért életüket is feláldozók hitvallása nem félelmet, hanem győzelmet adott másoknak is.
A hitvallás legegyszerűbb formája azonban a bizonyságtétel. Az a fajta, amire ma is nagy szükség lenne gyülekezeteinkben, a környezetünkben és a világban is. Vagyis elmondani másoknak – mint János ebben az Igében háromszor is, hogy meg vagyunk győződve róla, hogy Jézus az Isten Fia, s hogy Jézus a Krisztus – vagyis az Isten adta megváltója, üdvözítője e világnak. Érdemes felfigyelni rá, hogy nem Istent valljuk meg, hanem Jézust – hogy Ő az Isten Fia, s hogy Ő a mi személyes megváltónk!
A hitvallást győzelem követi. János meg is említ néhány csodálatos győzelmi következményt.
1. A Jézusról vallást tevő közösségben van Istennel. (15-16. v.)
2. A hitvalló szereti embertársait is. János egyértelművé teszi, hogy „mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (19. v.) Ő tett minket képessé a szeretetre; Tőle tanuljuk, Őt utánozzuk. (A 20. vers gondolata nem csak itt található, hasznos lenne gyakrabban emlékezni rá, komolyan venni: „Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.”)
3. A hitvalló megtartja a parancsolatokat, sőt azokat „könnyűnek” érzi (5:2-3).
4. A hitvalló legyőzi a világot és önmagát. „Ki az, aki legyőzi a világot...?” (5:5) Mert Ő győzött, azért győzhetünk mi is, csak Vele együtt megy ez a győzelem magunk fölött is, a világ fölött is.
Segíts hitvalló életet élni, Urunk, de nem csak az imaházban! Segíts, hogy szavaink és cselekedeteink Jézusra mutassanak, az egyetlen Üdvözítőre!
Herjeczki Géza
Új hozzászólás