2023. április 4., kedd

DÉLELŐTT | 
Kérdezősködés és tagadás

Igehely: Jn 18:19-27; Kulcsige: Jn 18:21 „Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.”

Annás, a nyugalmazott főpap tanítása felől kérdezi különleges foglyát. Nem a csodatételek, nem a halott-támasztások, nem a származása, végzettsége, életrajza érdekli, hanem a tanítása. És ez bölcsességre vall. Jézust igazán a tanítása jellemzi. Az a mód, ahogyan hallgatói fülébe, elméjébe és szívébe be tudta csempészni a mennyei királyság valóságát, megadta az Atya megismerésének kulcsát, széles kaput tárt a teremtett világ megismerésére, hogy abból a Teremtőt lássák meg.
Látszatra Jézus kerülő választ ad: „kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik.” Válasza kétezer év után a fülemben így csendül fel: ha valaki megkérdi azokat, akikkel te beszéltél, mit mondanak majd? Mit hallanak tőlünk hallgatóink: a szomszéd, a rokon, a munkatárs, a betegtárs, a gyászoló hozzátartozó, a testvéred, a férjed/feleséged, a gyermeked, a boltos…? Péter szava azon az éjszakán a tagadás szava volt. A Mesterét tagadta; ő, aki elsőnek vallotta: „te vagy a Krisztus!”
Rólad mit mondanak, akik hallottak beszélni?

Füstös Gyula

DÉLUTÁN | 

Az Úr Jézus és Péter

Igehely: Mt 26:69-75; Kulcsige: Mt 26:75 „Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.”

Pétert bátran nevezhetjük az evangélium akcióhősének – mindenre volt ötlete, reakciója, mindent jobban tudott. Önállósága, magabiztossága, bátorsága nem egyszer kudarcot is vallott. Bár egyedül akart vízen járni, mégis elsüllyedt a habokban. Bár őszinte felháborodással igazította ki Jézus kereszthalált hirdető szavait: „mentsen Isten, nem történhet ez veled!” - nem vette észre, hogy egy magasabb rendű akaratnak feszül neki. Amikor Jézus a lábmosással az alázat örökérvényű példáját akarta bemutatni, csak Péter ágál és ellenkezik: „az én lábamat soha (meg nem mosod)!”. Mai igénk szerint az életét mesteréért felajánlani is kész tanítvány inkább a maga életét menti, amikor letagadja kettejük kapcsolatát.
Péter olyan, mintha csak szája lenne, de füle nem. Talán nem ismerte a kedves éneket: „Légy csendben és várj az Úrra, valamit mondani akar neked.” Péter legnagyobb hibája az volt, hogy nem akarta olyannak elfogadni a Mestert, mint amilyen volt, nem hagyta kibontakoztatni küldetését.
És te, kedves olvasó? Tudsz hallgatni és csöndben várni az Ő szavára?

Füstös Gyula

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?