Igehely: Neh 10:29-40; Kulcsige: Neh 10:30b „Átok terhe alatt megesküdtünk arra, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten az ő szolgája, Mózes által adott, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, előírását és rendelkezését.”
A vezetők odaszánása fontos. Ma már nem kell átok alatt fogadalmat tenni, hiszen Krisztus megszabadított a törvény átkától. De annál inkább kell hitből és hálából odaszánnunk magunkat. Mert ilyen elhatározásokat nem csak a vezetőknek kell tenniük, noha jó példával kell elől járniuk az Ige szerinti életvitelben. De a jó példát nem csak elvárnunk kell tőlük, de követni is kell azt. Sőt, végső soron, minden hívő embernek kötelessége az Ige mércéje szerint élni az életét a családban, a társadalomban, Ige szerint adakozni és szolgálni a gyülekezete javára. Ez a kötelesség pedig nem függ attól, hogy a vezetők teszik-e vagy sem, hogy a többi hívő teszi-e vagy sem. Az Ige elvárása önmagában is megáll és elégséges arra nézve, hogy felelősségünk legyen így élni. De ennél több is van. Krisztus példája. Azé, aki engedelmes volt mindhalálig. Azé, aki nem csak tizedét, de önmagát s vele együtt mindent odaadott. Azé, aki hűséges volt Isten népéhez, olyannyira, hogy életét adta felebarátaiért.
Zsemlye Alfréd
„Jobb haza után vágyakoztak”
Igehely: Zsid 11:13-16; Kulcsige: Zsid 11:16 „Így azonban jobb haza után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.”
„Mindenütt jó, de a legjobb otthon!” – tartja a mondás. Mert az ember egyik alapvető érzülete a honvágy. Normál körülmények között a magunkéban, otthonunk falai között szeretünk a legjobban. Ott vagyunk a legfelszabadultabbak, a legtermészetesebbek, legbensőségesebbek, és ott vagyunk azokkal, akiket szeretünk, akikkel együtt éljük meg a fontos pillanatokat. Az otthon ezeknek az érzéseknek a gyűjtőhelye és közege. A mai világban, ahol az ember egyre inkább otthon van mindenütt és mégis sehol sem, az emberekben egyre nagyobb a vágy egy igazi otthon után. Egy vágy, ami túlmutat a puszta fán és téglán. Mert ez a kimondhatatlan honvágy valami jobb után, a mennyei haza után vágyik. Krisztusban bízva az ember nemcsak a vággyal marad. Kettős a nyeresége: Isten nem szégyelli az ilyet, hogy Istenüknek nevezzék őt, s várost készített nekik. Mennyeit. Mennyei hajlékot, szabadságot, bensőségességet és örömöt egy örökkévalóságon át szeretteinkkel együtt, s ami a legfontosabb, Istennel együtt.
Zsemlye Alfréd
