Igehely: Lk 7:24-30; Kulcsige: Lk 7:28 „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.”
Legfiatalabb gyermekünk még nem töltötte be az öt évet, de ő magát már nagylánynak titulálja, testvérei viszont kicsinek látják. Ebből néha nagy vita kerekedik. A gyerekek önmagukhoz viszonyítják a másikat. De vajon mi, felnőttek is elkövetjük ezt a hibát? Ki legyen a nagy, ki legyen a kicsi? De mihez képest nagy, vagy mihez képest kicsi?
Jézus a Keresztelő János életéről szóló tanításában két viszonyítási pontot is megad. Bemutatja Jánost emberi viszonyításból. Különleges életmódja, küldetése megkülönböztette őt a többi embertől. Prófétának tartották, de prófétánál is nagyobb volt. Földi szemszögből nézve asszonytól nem született nagyobb Jánosnál. A földi viszonyítási pont szerint nagy volt. A másik nézőpont, a mennyei viszonyítás viszont kicsinységéről szól. A mennyek országában a legkisebb lesz, mindenki más nagyobb lesz Jánosnál.
A világunk nagy léptékben változik, ezért a világi viszonyítási pont is változik, nem marad standardnak, ezért nem valós az értéke. Viszont a mennyei pont az örökkévaló, nem változik, ez mutat valóságos minősítést az életről.
Te a nagyságodat vagy kicsinységedet mihez viszonyítod? Biztos nem fog megváltozni?
Molnár Ottó
Helyreállító imádság
Igehely: 1Kir 8:48-53; Kulcsige: 1Kir 8:50 „Bocsásd meg népednek, amit ellened vétettek, és minden hűtlenségüket, amiben hűtlenek voltak hozzád, és támassz irgalmat irántuk azokban, akik fogságba viszik őket, hogy irgalmazzanak nekik.”
Salamon templomszentelési imájából olvashatunk egy rövid részletet. Ezt megelőzően beismeri azt, hogy minden ember vétkezik, az elkövetett bűnök miatt Isten haragját vívja ki a bűnös. De „nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, akiket én teremtettem” (Ézs 57:16).
Az imádságnak, amely által helyreállhatunk az Úr előtt, a következő elemeket kell tartalmaznia: „Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk!” – a bűn beismerése; „megtérnek hozzád teljes szívükből és lelkükből” – a bűn elhagyása; „imádkoznak hozzád… e ház felé fordulva”– Isten felé fordulás, Isten utáni vágy kihangsúlyozása. Ezek után kegyelmet kap az, aki bűnt követett el.
Kedves olvasóm, ha már elfogadtad Jézus Krisztust, mint személyes Megváltódat, ha vérével megmosott, adj hálát érte! De vajon nem kell-e helyreállnod a közömbösségből, passzivitásból, gőgből, laza keresztyén életből? Ha őszintén kéred, Isten kegyelmet ad. A helyreállás a haladás útja, ne forogj tovább magad körül! Hadd imádkozzam én is veled: „Szemed tekintsen szolgád imádságára! Hallgasd meg őket mindig!”
Molnár Ottó
Új hozzászólás